Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Pénzügyietek
dott megtenni, ,,mivel a pénztár végszükségben van". A megye azonban ezt nem engedte;' befizettette a szegényházi pénzeket isP így a szegényházi pénztár üresen maradt, mint ahogy azt a pénztárnok 1790 novemberében jelentette. A magistratus a helytartótanácshoz fordult, hogy ilyenkor mi a teendő. A felsőbb hatóság válasza: „Gyűjteni kell, ha ez nem hoz eredményt, megengedik a koldulást is". A tanács ezt közölte a plébánossal* 3 A fáradozás eredménnyel járt: 1792-ben már 5000 forint volt a pénztárban. A; tanács úgy ítélte, hogy ekkora összeget már nem érdemes a pénztárban tartani: kiadta a Fekete Sas bérlőjének azzal, hogy a kötelezvényt a felesége is írja alá. Ettől kezdve a pénztárnok időről időre jelentette, hogy mennyi kihelyezhető pénz gyűlt össze. A kölcsönadásról a tanácsülés döntött. Előnyben részesítette, akinek (biztosítékként) ingatlana volt. A kölcsönről a jegyző a pénztár számára utalványt állított ki. 8 ' 1 1793-ban a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy azokat a templomokhoz és kápolnákhoz tartozó ingatlanokat és tőkéket, amelyek korábban a .szegényház tulajdonai voltak, nem az egyházi, hanem a világi alapba kell bevételezni. A tanács erről a püspökkel tárgyalt. 8 "* 1796-ban már szegényházi pénztári igazgató működött. A havi számadásokat viszont a pénztári biztos nyújtotta be a tanácsnak, amely azt rendszerint ad acta tette. A helytartótanács rendelete szerint a kórházi számadástesteket nem kellett felterjeszteni, hanem csak az aktív-passzív helyzetet (status). 80 1804-ben egy ismeretlen azzal adott 400 forintot a szegényháznak, ha a szegények havonta egy rózsafűzért elimádkoznak. 1807-ben kevés volt a pénz a kasszában, úgyhogy még a szegényházi épület fenntartását sem tudták fedezni. Ezért a korábban eladott szegényházi szántók és rétek árát, amelyet a telekkönyvi hivatalnál letétben őriztek, a szegényházi pénztárnoknak adták. Valamit javított a helyzeten, hogy gróf Batthyány Imréné (született gróf Haller Anna) 1310-ben 1000 forintot adományozott. 87 A szegényházi pénztárból városi tanácsnok is kaphatott kölcsönt, mint pl. 1807-ben Hell György 500 forintot. 1811-ben egy lakos 300 forintos kölcsönért az öreg városi hóhér vállalta a kezességet. 88 1813-ban Andrássy Antal tanácsos és városi kapitány a szegényházi és kórházi számadásokat együtt mutatta be. A tanács mindkettőt a levéltárban helyezte el. Ebben az évben a helytartótanács azzal küldte vissza a szegényházi pénztár 1803—1811. évi aktíváinak-passzíváinak jegyzékét (status), hogy „nem az előírás szerint állították össze, újból meg kell csinálni", 89 1819-ben Ródé András tanácsos, „nyavalás állapota miatt", feloldását kérte a szegények pénztárának gondviselői tiszte alól. Ezt meg is kapta a tanácstól. 1820-ban „a szegények számára bejövő pénzek felosztója" jutalmul 2 öl tűzifát kért és kapott. 90 1828-ban Eklér Mihály táblabíró 200 forintot hagyott a szegényházra. A tanács megállapította, hogy ,,az elhunyt különös hajlandósággal viseltetett Eisenbarth Ferdinánd iránt, így az összeget neki kellene kölcsönadni". Ugyanebben az évben a felsővárosi plébános 400 forintról szóló kötelezvényt adott a szegényháznak azzal, hogy évente 24 forint
