Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

Városi pénztárak Már a fentiekből is kitűnt, hogy a városban több pénztár működött. Eddig leginkább a házi- és az adópénztárról szóltam. A városi gazdálkodásból —! haszonvételekből, vagyonból, tőkéből, birtokgazdálkodásból, hivatali bevételekből — származó pénzeket a városi házipénztárba vételezték be. A házipénztár állománya időszakonként változó volt. 1740-ben a kamara megállapítása szerint Fehérvárnak két évre visszamenőleg 11 587 Ft tiszta haszna volt. A felsőbb hatóság felhívta a tanácsot; hogy a pénzt kamatra adja ki. 1757-ben ugyancsak kamarai rendeletre, a beszedett 7213 forintos hátralékot adták ki kamatra. 1758-ban a városi pénztárban maradt 3567 Ft kihelyezéséről volt szó. A kamarási számadások alapján megállapítható, hogy a házipénztár 1740— 1780 közötti, tehát 39 év alatti, tiszta maradványa, 86 414 Ft/'

0 Állandó problémát jelentett, hogy a város — és ez nemcsak fehérvári,; hanem országos gond —- a házi- és az adópénztárat közösen kezelte. A kamara és a helytartótanács ugyan a XVIII. század végétől többször elrendelte a két pénztár különválasztását, ez azonban nem, vagy csak vontatottan történt meg. Ezt mutatja, hogy a bécsi kamara 1804 márciusában újból leiratban szólította fel a magyar kamarát: érje el, hogy a városok válasszák szét a két pénztárat. A közös kezelésből ugyanis számtalan nehézség adódott: pl. ha a házipénztár üres volt, az adópénztárból fizették a városi kiadásokat, vagy a házipénztárból fizették a városra kivetett adót/'

1 Kölcsönöket az adópénztár is adott, elsősorban a középületek (megyeháza, püspöki palota stb.) adójára letétbe helyezett összegeket (ezek kamatai fedezték ugyanis a középületek és telkek adóját). 1803-ban pl. kamatra kiadta a város a püspök által a püspöki telkek hadiadójára letett 160 forintot/

2 A házi- és hadiadópénztár kezelésével néha maga a tanács sem volt tisztában. 1828-ban Vass János polgármestert, aki Győrben volt összeíró-biztos, bízták meg, hogy a kezelési instrukciót szerezze meg a győri városi levéltárból/'

3 Azokban az években, amikor az adót nem tudták behajtani, a város magánszemélyektől vett fel kölcsönt, ,,a szegény adózók megsegítésére", a hadiadó kifizetésére. Az első ilyen kölcsönt 1788-ból ismerjük. A tanács 1000 forintot vett fel 5% kamatra, pro sublevamine contribuentis plebis. 1790-ben már egy 10 000 forintos adósságról olvashatunk, amelynek 4%-os kamatát a hitelező 5%-ra akarta emelni. A város a helytartótanácshoz fordult, hogy fizethet-e magasabb kamatot (a pénzt ugyancsak a hadiadó fizetésére vették fel.)

44 i Kölcsönt vett fel a város a nemesi felkelés költségeire: 1801-ben a kamara engedélyezte 6000, 1806-ban 10 000 forint felvételét. Ez utóbbit három hónap után (kamatfizetés mellett) visszadták, ,,mivel ennek a város most már hasznát nem veheti".

45 1812-ben fizetett vissza a kamarás a püspöknek az adózók megsegítésére felvett 18 000 forintot és 614 forint kamatot. 1817-ben a súlyos drágaság miatt az adót nem lehetett behajtani; ezért a város újabb 10 000 forint kölcsönt vett fel, „szüret utánig, amikor az adót könnyebben lehet behajtani"/

6