Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Pénzügyietek
könyveket ettől kezdve a kamarás (alkamarás, adjunktus) vezette és időnként a kamarás mutatta be a tanácsülésnek. 1836-tól a naplókat is (minden hónap végével) a pozsonyi kamarához terjesztették fel. A kirendelt vizsgáló küldöttségek először mindig a naplókat nézték meg, majd a naplókönyvet aláírták és lepecsételték. Éppen azért a kamarási és a majorgazdái elszámolások Journalját a tanácsülésen rendszeresen felolvasták. Ez azonban nem helyettesítette a számadásokat, hanem annak csupán alapját képezte. 1829-től a naplót két példányban vezették. 31 1796-tól külön hadiadó-napló volt, amelyet a számvevőségi adjunktus vezetett. 1806-ban a számvevő nyújtotta be a tanácsnak az 1805/6. évre kivetett hadiadókönyvét. Ezt, szokásos módon, beszedés céljából a kamarás kapta meg. A hadiadó és a házipénztár naplókönyvéti külön vezették, illetve a kölcsönös ellenőrzés behozása után a két számadó egymásért jót állt. 33 Hadi- és háziadó-költségvetést Fehérvár csak a XIX. század elejétől készített, előzménynek kell azonban tekintenünk a kamara által már 1733-ban követelt status oeconomicalis-t. 1761-től ezt évi gazdasági jelentésnek hívták és tulajdonképpen a város gazdasági mérlegét tartalmazta. 33 1301-ben készült először — nádori utasításra — hadi- és háziadóköltségvetés. Ezt minden év október végéig terjesztette fel a városi számvevőség. Tartalmazta a hadi- vagy házipénztárat terhelő fizetéseket és napidíjakat; az adókedvezményeket; az adózási célra felvett tőkék kamatait és a katonai költségeket. 3 ' 1 1837-től külön küldöttség működött a városban a polgármester vezetésével, a költségvetés összeállítására. A költségvetést az elegyes ülés hagyta jóvá, vitára ritkán került sor. 3 "' A városi pénzforgalmat a házipénztár bonyolította le; ez vette be és adta ki a pénzeket. Kezelője a kamarás, vagy kisegítője (1786-tól külön pénztárnok). Fia a pénztár üres volt (pl. 1753-ban), a tanács a kamarást (vagy a városgazdát) bízta meg, adjon el gabonát és abból fizesse a kiadásokat. A kamarásváltáskor mindig fontos aktus volt a házipénztár átadása (ilyenkor jegyzék is készült). 30 1788-ban a főispán kifogásolta, hogy a pénztárnok a házipénztárat nem a városházán, hanem a lakásán tartotta. Elrendelte, hogy a városházán biztos — vasráccsal erősített —i helyet kell erre a célra létesíteni. 37 1820-ban a kamarás jelentette, hogy a házipénztár kiürült. A tanács utasította: „szorgalmazza a hátralékos és folyó adónak a behajtását". 1828-ban a helytartótanács megszüntette azt a gyakorlatot, hogy a pénztárban „előforduló töredékszámok melletti jövedelem" a számadóké legyen. 38 A választópolgárság 1846-ban határozatot hozott a házipénztárról. Eszerint mindenféle jövedelem beszedése a házipénztárnok feladata, amiben az adószedő is közreműködhet. A pénztárat azonban ne keverjék össze a hadiadó-pénztárral. A fűbért, a csőszfizetést, valamint a kis földek, az újonnan bérbeadott földek, a bor és a búza dézsmaváltságot nem tudja szedni, ezért erre a választópolgárok külön hivatalnokot akartak alkalmazni (addig a házipénztárnok ezek szedéséért kapjon külön díjazást). 39 FMTÉ 12 177
