Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Kurucz János: Guttamási
legkevesebbel, 3 forint 9 fillérrel adóztak az uraságnak; Bauer János, Leiti Jakab, Bauer Mihály, Schweininger József, Steidl József, Hujber Antal, Redl Antal, Diettrich András, Hart György, Böhm György, Purger János és Hertzeg György lakosok. A falu bírója Diettrich András volt. Az esküdtek Ránhoffer János, Koeber Mátyás, Diettrich János és Fischer György, a kisbírók; Reich Mátyás és Kolmár Ferenc voltak. 71 1813-ban Diettrich András bíró fizetése 25 forint, a kisbíróé 11 forint 56 krajcár volt. A plébános 100 forintot, az ,,oskolamester" 45 forintot, az adószedő 15 forintot kapott a falutól. Kolbits János urasági csapiárosnak a pandúrok költségére 5 forint 3 krajcár járt évente. 72 Guth 1846/47-ben jegyzett adatai szerint a falu királyi adója 187 forint 34 krajcárt, honi adója 140 forint 82 krajcárt tett ki. Adózók száma 54, a gyerekek száma 7 volt. Harmadrendű fél házzal 51 család, egész házzal 3 család rendelkezett. Adó alá eső szántóterület 171 hold, rét 28 és fél hold volt a falu határában. Az uraság 14 és fél kapás szőlőt megvett a falu gazdáitól, majd ezt kiirtatta, mert földet szőlőművelésre alkalmatlannak találta. Az adójegyzék szerint a guthi határban 28 isztiméri lakos öszszesen 52 és fél kapás szőlőföldet művelt. A földesúri terhek az 1840^es évekre elviselhetetlenné tették a jobbágyok és zsellérek életét. A kilátástalanság főleg a zselléreket sújtotta. 1846-ban Guthon 121 volt az éhezők száma. Az iszkaszentgyörgyi uradalom jobbágysága az 1848-as márciusi eseményeket követően április végén kezdett mozgolódni. Guttamási lakói az uraság erdejében legeltették állataikat. A szentgyörgyiek és guttamásiak lecsendesítésére a megye Viczenty főbírót rendelte a helyszínre, aki felszólította a parasztokat, hogy teljesítsék bérleti kötelezettségeiket, vagy adják vissza földjeiket az uraságnak. A guttamásiak sérelmezték, hogy a legelők elkülönítése nem történt meg, a közös legelők pedig marháik eltartására nem elegendők. A gazdák a tiszttartó előtt kijelentették, hogy továbbra is a földesúr erdejében legeltetik állataikat, mert „nekik földesúr már nem parancsol". Viczenty nem ért el eredményt, az elöljárók a szerződéseket nem újították meg, és a szántókat sem adták vissza. A guthiak az atyai úrbéres földekre hivatkoztak, ezeket az áprilisi törvények értelmében maguknak követelték. A település lakóinak másik panaszuk az volt, hogy szántóföldjeik rossz minősége miatt Feketepuszta, Dég és Fehérvár határában kényszerültek földeket bérelni. 73 A gazdák az erdei kaszálók után járó 31 forint kifizetését is megtagadták. Az áprilisi törvények nem sokat változtattak a jobbágyok helyzetén. Bajzáth György továbbra is 13 936 hold művelt terület birtokosa maradt, az iszkaszentgyörgyiek 1180 holdat, a guthi telkesek pedig csak 220 holdat mondhattak magukénak. Nemzetőrségbe a faluban 34-en jelentkeztek. Jellasics támadásának hírére Guthon nem akadt önkéntes. 1848 eseményei eltörölték a jobbágyrendszert. 1849 után a császári hatóságok is megszűntnek tekintették az úrbéri szolgáltatásokat. A dézsmát helyenként még 1857-ben, sőt 1867-ben is beszedte a földesúr. Az 1848-as törvények után csaknem két évtizedet kellett várniuk arra a parasztoknak, hogy az örökváltsági szerződésekre sor kerüljön. Guth(Tamási) nevét innen Guttamásinak tüntetjük fel. 1863-as forrás szerint lakóinak száma 345 volt. A 345-ös lélekszámba valószínű,
