Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Kurucz János: Guttamási
Reich Mihály, Eberl Mihály, Ripel György, Czimere József, Kreiszinger György, Baur Mihály, Hosenreither János, Vindisch Pál, Leithi Mátyás. Czemptner Ferenc, Rezman Antal, Valler Mátyás, Farkas József, Esze Ferenc, Baur János, Hujber Antal, Schweininger József, Lechner Bertalan, Karb András, Karb János, Schumph Mihály, Fischer Jakab, Máhr Pál, Szapper István, Mayer György, Brandl Jakab, Mülner Antal, Mülner Pál, Brandler Lőrincz, Schorner Lőrincz, Havner Sebegény, Adler József, Bőhm György, Lintner Mihály, Pásztvai János, Haár János, Haár Simon, Szirbech Antal, Schmid Márton, Hujber György, Mahner Márton, Vergel Lőrincz, Valler Jakab, Schmid György és Havner Antal. Az 50 gazdának összesen 367 akó és 16 itce bora származott a falu közelébe eső szőlőkből, ebből 46 akó bort adott be dézsmáként a földesúrnak. A felsoroltak közül többnek még Kincseshegyben is voltak szőlőik. 60 Jelentős jövedelme származott a földesúrnak a szőlőn kívül a csapszékek és pálinkaházak árendáiból is. 1783-ban már létezett Ó-Guthon a Vaskapui csárda, ahol 56 akó bor fogyott az 1789. évben. Az uradalom guthi határában az említett csapszéken kívül üzemelt egy Guth faluban is, itt 1809-ben 28 akó, 1810-ben már 66 akó volt a kimért bor, itcénként 36 forintjával. 1784-ben a guthi vendégfogadós 34 forint 50 krajcárt fizetett a csapszékért. 1856-os adat szerint a kocsma és a mészárszék együttes árendája 320 forint volt. A földesúr még vásárolt is jobbágyaitól. Kincsesen és Bitón termett borokért akónként 70 krajcárt fizetett 1783-ban Amadé Thadeusz. Pálinkaház is több volt Guth határában. A kincsesi pálinkaház még az 1900-as években is üzemelt a NémethdűlŐben. Említenek források hasonló árendás kifőzdét Bitóban és Ö-Guthon is. Az utóbbi a régi iskola mellett épült. A pálinkafőzéssel kapcsolatos egy 1776-ban kelt bérleti szerződés, amely Amadé Thadeusz és Farkas Mihály zsidó között jött létre. A földesúr az említett személynek évi 300 forintért 3 évre adta ki árendába a pálinkaházakat. A szerződés szerint Farkas Mihályé lett a pálinkafőzés és -kimérés egyedüli joga az uradalmi szőlőhegyeken. A 300 forintot két részletben fizethette meg, köteles volt viszont az uraság dézsmából származó söprőjét akónként 50 forintért megvásárolni. 61 Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a szőlők dézsmája nem szűnt meg. Bajzáth földesúr Bitó szőlősgazdáival 1857-ben kötött örökváltsági szerződést. Ez szerint az 50 holdnyi szőlő után a gazdák holdanként 50 pengő forintot voltak kötelesek fizetni 5 év részletfizetési kedvezménnyel. 62 Ugyanebben az évben történt meg a dézsmaváltság Ó-Guthon és Űj-Guthon, valamint Kincsesszőlőhegyen. A megváltással a Guth közelébe eső földek egy részéhez isztimériek, Rákhegy (Ó- és Űj-Guth) földjeihez pedig csurgói gazdák jutottak végleg. Guth falu mellett isztiméri gazdák műveltek földeket, ugyanakkor a Kincsesben Bátsó és Németdűlő művelhető földjei egy részének birtokosai guthi (Tamási) családok lettek. Az 1883^as kataszteri térkép Rákhegyen 161 gazdát tüntet fel. A 19. század végére a Guth(Tamási) határába eső művelt szőlők nagy része már szántóként szerepel, mert a filoxéra a környék szőlőit csaknem teljesen kipusztította. Az uradalom jövedelmeit a szőlőtermesztés mellett növelték a malmok is. Hét malom közül kettő esett guthi határba. A később „Gatternak" nevezett Vaskapui malom már az 1770-es években is üzemelt. Kétkerekű szitás gépezetét a Kis-Gaja vize működtette még az 1900-as években is.
