Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

1776-ban molnára Omadi András volt. 1781-ben egy Ballá nevű molnár bérelte 200 forintért. 1784-ben Plemel Jakab árendája 64 forint volt.

63 Az említetteken kívül a malom molnárai voltak még: Ladányi András, Mostonyi ... 1784-ig, 1866-ban Berbay Kálmán, 1872-ben Mendel Jakab, 1878-ban Doma István, 1881-ben Kulki Mihály, 1882-ben Élő György, 1888-ban Tormányi Márton, 1892-ben Tomozer Sándor. A malom utolsó kezelője Pausz János volt. 1852-ben a Vaskapu malom évi jövedelme 126 forint, a szintén kétkerekű szitás Kalló (Gubats) malomé pedig 92 forint volt. A Kalló malom molnárai voltak 1774-től 1783-ig Pinner Jakab, 1809ben Klujber Jakab és 1882-ben Eitelsperger Gusztáv. Pinner molnár 1781-ben 100 forintért bérelte a malmot. 1784-ben 112 forint 50 krajcár, 1809-ben pedig már 225 forint volt a Kalló árendája. Mindkét malmot a Gaja patak Rákhegy felé vezető ága működtette. A mészégetésről is esik szó forrásokban ezen a területen. 1793-ban telepedett Kincsesbe, és kötött szerződést Amadé földesúrral Mayer György mészégető.

64 Egy 1863-as adat szerint évente 800 mérő mész került eladásra a kinesesi mészégető kemencékből. Ezek még az 1950-es években is láthatók voltak Felső-Kincsesben a Guttamásiba vezető út mellett. A kendertermesztés nem volt igazán jellemző Guttamásiban és a külterületi lakott helyein. Egynéhány család termelt saját szükségleteire kendert, de a szövőmunkát már más falvakban végeztették. Több évszázados múltra tekint vissza a kosárfonás, mint házimesterség. A Gaja part kínálta a nyersanyagokat ezek készítéséhez. 1861-ben Ó-Guthon Rakk György asztalos mester dolgozott. 1867-től 1891-ig a források Halvaksz Mihály ács, Németh János csizmadia, Németh János és Rátky Dávid cipész mesterek nevét említik ugyanitt. 1767 után Guth a Sármelléki járás falvainak egyike. 1794-től ennek második kerületéhez, 1868-ban pedig a központi kerületéhez tartozott.

65 1877-től 1983-ig móri járásban található. 1828-as összeírás Guthon 157 adózó családot említ. Házak száma 53 volt. A 31 jobbágy mellett 30 házas és 16 hazátlan zsellért írtak össze a faluban. Extraneusok száma 117 volt.

66 Az iparral foglalkozó 1 családfő hazátlan zsellér volt. A nemesi összeírás csak Esze Ferenc urasági hajdú nevét jegyzi, aki jobbágy telkesnek számított 1828-ban. Igás ökör 2, tinó 4, fejős tehén 21, ló 66 és sertés 19 volt a faluban. Adó alá eső jobbágytelek nagysága 264 pozsonyi mérő (mérőnként 30 krajcár adóval) 1830-ban 10 és fél hold szántó tartozott egy guthi egész telekhez. Ezt megelőzően 1826os és 1827-es feljegyzések szerint Guthnak 132 hold szántója, 22 hold rétje és 91 pozsonyi mérő szőlője volt.

67 Az 1836. évi rendelkezés szerint a jobbágyok marhái részére elegendő legelőt kellett biztosítani. Telkenként 4 és 22 hold között szabták meg az adható legelak nagyságát. A szentgyörgyi uradalom úrbéresei 20 holdas igényével szemben Bajzáth földesúr 1 telekre 8 holdat kívánt kiosztani. A jobbágyok szerint 1 egész telekre 16—17 állat jut, és egy állatnák 1 1/4 hold legelőre lett volna szüksége. A kiosztott legelő végül 10 hold lett telkenként az uradalomban. Erdőövezetekben levő falvak, mint Guth is, nem rendelkeztek megfelelő nagyságú legelőterülettel. „Marha legelőnk oly kevés... 1 darab erdőt legelőnek átengedni méltóztasson..." — fordultak Bajzáth földesúrhoz a guthiak 1833-ban, de csak 1867-ben kaptak bérbe legelőket.

68 Ezek is inkább szán-