Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

az 1750-es években. Egy 1740-e

s Ó-Guth területére vonatkozó szőlőtelepítési szerződés még Amadé László nevéhez fűződik, de 1757-ben már Eszterházy gróf hajtatott végre Kincsesen szőlőtelepítést, sőt 1762-ben még ő telepített német családokat Guth-ra. Amadé László halála (1764) után Thadeusz kezén volt az uradalom. Guthot 1800-ig birtokolta az Amadé család. Amadé Antal ebben az évben Bajzáth József veszprémi püspöknek eladta birtokait.

38 Guth falut a püspök örökösei (József — György — Valéria — László és Gizella) több mint száz évig birtokolták. Guth a török idők után lakatlan volt. 1701-ben a megyegyűlési jegyzőkönyv Guthot pusztának tüntette fel. Sőt még egy 1731-es összeírás is Atyával, Isztimérrel és Kutival együtt ugyanígy minősítette, pedig erre az időre már kezdtek éledezni a környék települései.

39 A szentgyörgyi uradalomban az 1700-as évek elején erdők, rétek és legelők voltak túlsúlyban. Föld volt bőven, de ember nem, aki megművelje. Nem léteztek ekkor Guth puszta határában Kincses, Bitó, Ó-Guth és Űj-Guth települések sem. Guth a szentgyörgyiek és mohaiak árendás legelője volt az 1760-as évekig. Külön gazdasági egységet képezett, mert nem tartozott Iszkaszentgyörgy határához. Guth és Iszkaszentgyörgy közé még a nagy kiterjedésű Atyai határ is beékelődött. A török kor után a gyakori határvizsgálatok tudták csak tisztázni a Guth—Iszkaszentgyörgy és Csurgó közötti határokat. Egy 1718. évi vizsgálat alkalmával Jaksa István, Molnár István és Gerencsér János tanúk a következőket vallották: Guth környéke a török idők után a szentgyörgyieké volt. A Vaskapu felé felmenő út (ezen volt még 1921-ben is a Guttamásit Fehérvárcsurgótól elválasztó határ) valamikor lejjebb volt a Gaja felé, és ez volt a guti határ széle. Még Fehérváron volt a török, amikor a hajdúkat levágták Csurgó fölött, s itt volt az országút.

40 1746-ban Amadé földesúr és jobbágyai közötti egyezség szerint Moha és Szentgyörgy lakói Guth és Atya pusztákat továbbra is használhatták. A szerződést még Guth betelepítése (1762) után is meghosszabbította a földesúr 1768-ban és 1774-ben.

1 Guth, Kuti és Isztimér telepített lakói szabad költözésű jobbágyok voltak, míg Szentgyörgyöt örökös jobbágyok lakták. A német családok betelepítésével kapcsolatos első forrás 1762-ből származik, mely szerint a betelepíteni szándékolt és részben már betelepítés alatt álló Guth Eszterházy Gábor gróf birtoka volt, és a praedium lakosainak az 1760. évi vármegyei rendelkezés értelmében a közgyűlés 1762-től 10 év adómentességet engedélyezett.

42 A betelepítést Eszterházy Gábor végeztette, aki 1762 októberében kötött szerződést Guth új lakóival. Az írás „Űj Guthi" lakosokat említ, s ez Guttamási német családjaira vonatkozik, és nem a faluhoz tartozó, a Gaja patak balpartján épült Űj-Guth lakott hely magyar szőlőműveseire. Eszterházy gróf szerződése az alábbiakat tartalmazta: „Hogy házakat építhessenek, megnyughassanak és gyarapodhassanak" — az uraság erdeiből épületfát vihettek. Földesúri szolgáltatások alól 2 évi szabadságot kaptak az új lakók. Szántóföldekhez a guthi és csóri határ