Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

delkezésére állt. A Palotaer Wegácker (Palotai úti szántók) 160 kisebb-nagyobb parcellákra voltak felosztva. A Kincsesbe vezető Csetényi út és a kőbánya között 121 telek jelentett művelési területet. Itt voltak találhatók a Szarkásdűlő és Farkasárok mellett közvetlen a tanító és a jegyző földjei. A Csetényi úttól északra a csurgói határig feküdt Marsonovszky Kamillné (Bajzáth Gizella) 246 hold vegyes művelésű birtoka. Ebből 222 hold volt szántó, 3 hold rét, 6 hold legelő, 6 hold erdő és 9 hold műveletlen terület. Marschovszkyné birtokát a Büdös ér választotta el Bajzáth László erdejétől. Még néhány holdnyi terület maradt meg a guttamásiaknak a csurgói út mellett, ezt az 1883-as kataszteri térkép Scheuertafel és Waldtafel néven rögzíti. Bajzáth László az említett 2200 hold erdő mellett még 276 hold szántóval, 3 hold kerttel, 392 hold legelővel, 6 hold nádassal és 20 hold műveletlen területtel rendelkezett. Ezek egy része rákhegyi föld volt. Bajzáth földesúr tulajdona volt még a rákhegyi temetőtől keletre a szentgyörgyi határig húzódó, a térképen Ő-Guther Wiese néven feltüntetett terület. Ugyancsak birtokát képezte a Felső Ó-Guth házsora és a Szilasidűlő közötti földek egy része. Rákhegy gazdái a Vaskapu malom környékén rendelkeztek kisebb-nagyobb parcellákkal. A Tutyimajortól nyugatra eső földeket is ezek művelték. Ezt megelőzően ez lápos terület volt, és lecsapolás útján esett művelés alá. A rákhegyi házsortól északra fekvő „pincesori" földek egy része csurgói gazdák tulajdona volt. A guttamásiak még Marschovszkyné birtokához sem fűzhettek remekeket, mert az földjeit a nem guttamási illetőségű Kempelen Imrének adta haszonbérbe 1887-ben.

75 Birtokát még az 1900-as években is idegen illetőségű személy kezelte, így a guttamásiak nem jutottak hozzá még bérlőként sem ezekhez a földekhez. A falu lakói még 1935-ben is csak 217 hold szántót, 2 hold rétet, 18 hold legelőt és 3 hold erdőt mondhattak magukénak. Szőlőik Kincsesben is voltak a guttamásiaknak. Az 1883-as kataszteri térkép szerint Kincsesben is eléggé elaprózott telkek sorakoztak. A kincsesi parcellák birtokosai: Varga József, Liebert Ferenc, Gabaritz József né, Wichtl Ferenc, Lindler Jánosné, Lindler Sebestyén, Mayer Mihály, Brandler József és Frank István gazdák voltak. Kincses iszkaszentgyörgyi határba eső földjeit Fejszés András, Werger Mihály, Mayer Ferencné, Smid János, Stolzenberger Pál, Huber Miklós, Huber Istvánné, Purmann Ferenc és Müller Jakabné művelték.

76 Guttamási 1891. évi földadója 2309 forint 21 krajcár, házadója 136 forint 78 krajcár, kereseti adója 618 forint 8 krajcár volt. 1892-ben a falu a 10. választókerületbe tartozott, 574 lakosából (külterületi lakott helyekkel) 41 volt választójogú. Mint az isztiméri közjegyzőséghez tartozó falu, közigazgatási teendőit 10 fős képviselő-testület látta el. Ennek tagjai a bíró, törvénybíró, pénztárnok, jegyző és az esküdtek voltak. Évente négyszer ülésezett, de rendkívüli eset miatt többször is összehívható volt a testület. 1897-ben Guttamási 540 főnyi népességéből 284 volt magyar és 226 német. A magyar lakosságot a külterületi lakott helyek lélekszáma jelentette. Érdekes, hogy Ó-Guthot és Űj-Guthot 19. századi iratok végig szőlőhegyként, vagy pusztaként említik, ezt lakóik száma és a település nagy kiterjedése nem teszik indokolttá. A két néven említett összeépült településnek néhány év kivételével több lakosa volt, mint Guttamási anyaközségnek. Guttamási területe 1897-ben 2448 kat. hold 1066 négyszögöl volt. Községi elöljárók Huber Jakab, Riepl József, Kocher Mátyás, Ruhé-