Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

SZOBAL, majd a bányaüzem 1958-ban Fejér Megyei Bauxitbányák Vállalat néven, egyesítve a gánti és az iszkaszentgyörgyi üzemet, a Kincsesbánya székhelyet kapta. A bányatelepen élénk kulturális élet kezdődött az 1950-es évek első felében, amelynek a többcsoportos művelődésre alkalmas, kultúrházzá alakított Tutyi major épülete adott helyet. Itt zajlottak az évenkénti hagyományos bányásznapi programok, bálok és filmvetítések. Helyiségeit színjátszó kör, amatőr tánczenekar és dalárda, valamint tánccsoport és tornacsoport vette igénybe. A munkásfiatalokból álló színjátszókör nagy sikerrel játszotta a „Figaró házassága" című darabot a környék településein 1953 és 1955 között Vörös Pál vezetésével. A 27 fős tánccsoportot Helemin Józsefné, Geday István és felesége vezették. Az előzőkhöz hasonlóan megyén kívüli hírnévre is szert tett a kincsesbányai tornászcsoport, amelynek tagjai Budapesten is szerepeltek 1954 táján. A csoportot Pallos István vezette 1950 és 1955 között. A major épületének kultúrház funkciója az 1960-as években megszűnt, a társadalmi és kulturális rendezvények színhelye az üzemi étterem lett. 1962-ben a kultúrház a 8 tanulócsoportos osztott általános iskola osztályainak adott helyet, ez évtől már Rákhegy tankötelesei is itt tanultak. 1963-han az iskola úttörőcsapata Sprőder György bányászmártír nevét vette fel. Ez évben alakult az első iskolai napközis csoport, amelyet egyelőre az óvoda egyik helyiségében helyeztek el. 1966-ban új, 4 osztályteremmel, 2 gyakorlati teremmel, 1 úttörőszobával, 1 nevelői szobával, 1 előadói teremmel, 1 igazgatói irodával, 2 szertárral, és mellékhelyiségekkel ellátott iskola épült fel a bányatelepen. Az iskola 8 tanulócsoporttal és 2 napközis csoporttal működött az 1965/66-os tanévben. Az iskola bábcsoportja az 1967. évi Országos Bábfesztiválon „Aranyparaván" díjat nyert. Az óvodát még 1964-ben tanácsi kezelésbe vették. 1958-ban megszűnt a nők földalatti munkára történő alkalmazása a bányaüzemben. 19604>an körzeti és üzemorvosi rendelőt adtak át, amelynek épületében a fogászati rendelés is helyet kapott. 1962-ben a vidéki munkások szállítására beállított fakaruszokat autóbuszok váltották fel. A Moharakodói állomásra a személyforgalmat összekötő vasút bonyolította le 1971-ig. 1960ra a bányaközség lélekszáma már 1000-re nőtt. Ebből 14 év alatti 341, 13 és 39 év közötti 412, 40—59 éves 188 és 60 év feletti 59 lakos volt. Az urbánusnak számító település 457 aktív keresőjéből 105 dolgozott a mezőgazdaságban, 287 az iparban, és 13 a kereskedelemben. Közlekedésinek számított 6, egyéb keresőnek 46 lakos. 1960^ és 1965. évi statisztikai kimutatások Guttamásit és Kincsesbányát a közös közigazgatás miatt még együtt tüntetik fel, ezért adataik nem választhatók külön. A községhatárban 95 szarvasmarhával, 277 sertéssel, 24 lóval és 91 juhval rendelkezett a lakosság. Az állatállomány nagy része Guttamási és Felső-Kincses területén élők tulajdonában volt. A népességszám 1965 elejére 1377-re emelkedett, ez évben 28 gyermek született, 6 házasságkötés történt, és 8 ember halt meg. A községben 3 magánkisiparos; 2 szabó és 1 cipész dolgozott. Óvodai férőhelyek száma 50, a beírt gyermekeké 64, az általános iskolai osztálytermek száma 5, tanulólétszám 248, a tanerők száma 13 volt 1965-ben. Az 1160 könyvállományú könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 43 volt. A 318 lakásból ezidáig 213-at kapcsoltak be a vízhálózatba. A külterületi lakott helyeket is