Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

Forell Sámuel, Fuchs József, Lendler Ábrahám, Polák Salamon, Rosenstein József, Tenczer Ábrahám, Tenczer József, Vinkler Dávid, Veszler József, Wertheim Jakab; szatócs: Marton György, Spitzer Bernátné, Pápai Éva; kovács: Ágoston István, Ágoston János, Borsányi Gábor és Lieber József. Ugyanekkor 13 takács élt a községben: ifj. Bucsi János, Darabos Pál, id. Darabos Sándor, Dómján János, Gál Gy., Gál D., Kovács G., Kováts Izafé, Kováts Ignác, ifj. Kovács Jánosné, Pátkai Sámuel, ifj. Borsányi Sándor, Kovács István; bognárok: Dómján Gábor, Hamar József; molnár: Heintz Ferenc; asztalos: Sohár Dániel; szabó: Szurdik József; cipész; Weinberger János.

102 1885—1887. években a községi elöljáróságot Darabos Péter községi bíró, id. Nyolcas Sándor törvénybíró, Pátkai József pénztárnok, Marton Péter közgyám alkották.

103 Az elöljáróság 1887 és 1890 között 8 tagból állt, a a bírói tisztséget Pátkai Dániel töltötte be, a törvénybíró (másodbíró) Nyolczas Sándor, a pénztárnok Darabos Péter, közgyám Szálai János volt. Az elöljáróságot Komáromi János, Fehérvári Pál, Nyolczas József és Borsányi Lajos alkották. A községi képviselőtestület 20 tagú: 1888—1890 között virilis képviselők a következők: Lőwinger Dávid, Nagy Zsigmond, Végh János, László Antal, Halász Gedeon, id. Pátkai István, id. Pátkai Dániel, Kálmán Rudolf, Horváth Pál és a községi segélyegylet képviselője. Ugyanekkor a községi választás eredményeként kerültek a testületbe: Horváth János, Moharos Gábor, Darabos Péter, Kovács Imre, Hamar József, Takács Dániel, Borsányi Lajos, Pátkai József, Fehérváry Pál és Kun János.

104 1886 nyarán a községben a napszámbérek a következők: egy kétfogatú kocsi napi bére 3 Ft, a férfinapszám 80 krajcár, a női napszám 60 krajcár volt. Az építőmunkások bére valamivel magasabb, mint a földmunkásoké: a kőműves, az ács, a cserepes legény 1—1 forint napszámbér ellenében dolgozott.

105 A község lakói 1891-ben 7679 forint földadót, 523 forint házadót és 1778 forint kereseti adót fizettek. Az állami egyenesadók mellett még törvényhatósági és községi pótadók is terhelték a lakosságot.

106 Községháza építésére 1902ben a község a Pesti Első Hazai Takarékpénztártól 20 ezer korona kölcsönt vett fel. 1922-ben az összeget véglegesen kifizették.

107 1903-ban két külterületi lakott helye volt: Jenőmajor és Véghmajor.

108 1909-ben a művelési ágak a következőkben oszlottak meg: szántóföld 3324, kert 49, rét 405, szőlő 67, legelő 114, nádas 4 és erdő 15 kat. hold. Az egész határ 4145 hold, melyből 3978 hold a termő- és 167 a terméketlen terület. A termőterület kataszteri tiszta jövedelme 62 825 korona. A határbeli földeket 5177 részletben művelték, azaz ennyi parcella, illetve földtábla volt.

109 Az első világháború első hónapjaiban kisegítő kórházat szerveztek a községben. A kórház gondnokságát helyi lakosokból állították össze: Berzóczy Sándorné főgondnok, Babay Imre és Tatay Lajos titkárok. A kórház 1916. február 18-án oszlott fel.

110 1915-ben szlovéniai és dalmáciai menekültek érkeztek a községbe. Ellátásuk a község feladata volt. A menekültekről Weisz Izsák rabbi gondoskodott, mivel ő beszélte a nyelvüket. A menekülttábort 1916 elején felszámolták.

111 1915 november közepén a segédjegyző népfelkelőként katonának bevonult. Helyette szakképzett kisegítőt beállítani nem tudtak Az ideiglenes Írnokok a feladataikat ellátni nem tudták, önálló munkakört sem bíztak rájuk. A jegyzőre a megnövekedett ad-