Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

minisztráció következtében nagy teher nehezedett.

113 Az ellátatlan lakosságnak a háború idején hatósági úton juttattak élelmiszert. Ez úgy történt, hogy a gazdáktól elrekvirálták a feleslegesnek vélt terményt, azt a központi helyre szállították, és ezt juttatták a kajászószentpéteri ellátatlan lakosságnak. A visszakapott terményt egy összegben a községi pénztár fizette ki, de kiosztását a falubeli kereskedők végezték.

113 Űgy tűnik, hogy a közellátás gépezete mégsem működött tökéletesen, mert az ellátatlan la kosság haragja az elöljáróság és a kereskedők ellen fordult. Az első világháborúban 320 fő és 60 pár ló vett részt a községből. 54 személy nem tért vissza. Háborús kitüntetést kapott 33 fő. A községben 1914—1915-ben kisegítő kórházak működtek, melyeket a Vöröskereszt Egylet látott el élelemmel és felszereléssel. Az ápolást és gyógyítást helyi egészségügyi személyzet végezte. A gazdák közül 42 főt mentettek fel katonai szolgálat alól. Menekültek a Felvidékről érkeztek, de az Adria-parti településekről is voltak itt otthonukat elhagyott családok. Mintegy 60 hadifogoly dolgozott főleg az uradalomban 1916—1918 között. A községben a novemberi forradalom hatására népmozgalom kezdődött. November l-jén a tömeg szinte megostromolta a községházát, a boltokat kifosztották A mozgalom éhséglázadás jellege nyilvánvaló volt. Az uradalom vezetői, a község jegyzője elmenekült. Komáromi Pál bíró november 3-án a váli főszolgabíróhoz fordult, hogy karhatalmat küldjön a községbe a rend helyreállítására.

114 A váli járás községeiben a népmozgalom mindenütt erős volt: Válról, a szomszédos községből a falusi elit is elmenekült, a fenyegető erejű népmozgalom elől. A hatalom a novemberi mozgalmas napokban létrejött Szociális Munkástanács kezébe csúszott át. 1918. december 18-án rendkívüli községi közgyűlést hívott egybe az elöljáróság. Itt Babay Imre helyettes jegyző indítványára 12 tagú földosztó bizottság létrehozására került sor. A bizottság egyik fele földmunkásokból, másik fele pedig kisbirtokosokból állt. Tagok a következők voltak: Darabos Lajos, Barzóczy Sándor, Kovács Péter, Németh Antal, Varga Károly, Tóth Lajos, Komáromi István, Csapó Dániel, Nyolcas János, Csapó István, Horváth Sándor, Varga Ferenc.

115 1919. március 3-án a községi elöljáróság a községi Szociális Munkás Tanács követelésére közgyűlést tartott. A közgyűlésen az előadói tisztet a helyettes jegyző töltötte be, aki elmondotta, hogy a rendkívüli közgyűlésre a munkásvezetők követelésére került sor. A közgyűlésen a képviselőtestület és az elöljáróság lemondott, mivel a Munkás Tanács bizalmatlansággal viseltetett a polgári vezetéssel és az önkormányzattal szemben. A Munkás Tanács politikai ereje oly nagy volt, hogy a képviselőtestület a helyi hatalmat erőszak alkalmazása nélkül átadta a Munkás Tanácsnak. A közgyűlésen még olyan határozat is született, amely szerint a munkásellenes tevékenységet folytató önkormányzati tisztviselők ellen a járási főszolgabíró indítson vizsgálatot, azokat távolítsa el állásukból.

116 1919. március 27-én 15 tagú ideiglenes községi Munkástanács választására került sor. Tagjai a következők: Kürti Lajos, Tóth Lajos, Darabos Lajos, A. Darabos István, Cs. Darabos István, Szágel Miksa, Ágoston István, Lieber Gábor, Boróczki István, Kovács János, Sallai Benő, Kamocsa Gábor, Varga István, Nyúl János, Tóth Dezső. A tanács direktóriumának tagjai a községből Tóth Lajos, A. Darabos István, Lieber Gábor voltak, az uradalomból Kovács János, Nyúl János, Varga István. A tanácsválasztás 1919. április 9-én volt. Ekkor néhány személy helyett újat választottak.