Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

da volt, de voltak igen szegények is köztük. Ez utóbbiaknak mindössze 1 hold földjük volt. A parasztok birtokmegoszlása a következő: egésztelkes 2. (Egy egész telek 32 hold volt); háromnegyedtelkes 3, féltelkes 26, háromnyolcad telkes 1, negyedtelkes 49, egynyolcadtelkes 1. A házzal rendelkező zsellérek, illetve a lakók legelőilletéket nem kaptak. Lakó 26 család volt. (A házzal nem rendelkező zselléreket egyszerűen csak lakóknak nevezték.) A gazdáknál a következő állatállomány volt 1863-ban: ló 317, igásökör 170, tehén 205, birka 2500, sertés 870, tyúk 6540 darab. 1869-re az állományban némi változás állt be. Szarvasmarha 318, birka 1271, sertés 735 volt. A község határában 1863-ban körülbelül ezer magyar holdon termeltek búzát, 650 holdon rozsot, 470 holdon árpát, 230 holdon zabot, 550 holdon tengerit, 92 holdon burgonyát. Ugarföld ebben az évben 997 magyar hold volt. A szőlőhegyen 2100 akó bort szüreteltek.

97 1869. évi Összeírás szerint a községben 6 köz-, 226 magánépület volt. Középület: 2 templom, 2 iskola, 2 lelkészlak. A magánépületek zöme (188) sár- és vertfalból készült, vegyes építési anyagból emeltek 32 házat, kőből 13 épült. Az 5598 magyar hold területből szántó 3989, rét 920, legelő 333, szőlő 141 hold.

98 Andrássy Ignácné Végh Mária Székesfehérváron 1864. december 10-én alapítványt tett Kajászószentpéter javára. Az alapítvány levél két részből áll. Az özvegy az elöljáróság kezelésébe 4 ezer ezüst pengő-forintot adott, amely osztrák értékben 4200 forint volt. Az összeget kölcsönbe kell adni, s annak kamatait jótékony célokra felhasználni. Ezt a következőkben határozta meg: negyedévente hat helybeli koldus kapja meg 1000 pengő forint kamatját. Ugyanezt kapja meg hat szegény iskolás gyermek, hat kitűnő előmenetelű diák, és a rektor, aki eredménnyel oktatja a tanulókat. A második részben egy kölcsönpénztár alapítására tett összeget. Ez 10 ezer pengőforint volt, melyet Pátkai István és Pátkai Dániel kezelésébe adott. A cél az volt, hogy a telkesek, a bérlők évi 1 százalékos kamatra 100 és 200 forintos összegeket vehessenek kölcsön, és azokat gazdaságaik fejlesztésére fordíthassák. Végh Mária rögzítette, hogy az alapítványért nem kér köszönetet senkitől, de elvárja, hogy férje és majdan az ő hamvait is a falu népe a temetőben megőrzi, megóvja „nehogy csendes nyugalmunkban háboríttassunk; ezzel azt akarom kivinni, hogy még holtam után is köztük akarok lenni". Végh Mária az alapítványtevés idején igazi földesasszony volt, magatartása a régi nagyasszonyokra emlékeztette a szemlélőt. Tehette, hisz a község határának egynegyedét birtokolta. Az alapítványt 1872-ben kiegészítette: a református templom orgonájának elkészítésére 1300 forintot adományozott, és egy harangot is készíttetett.

99 A földesasszony halála után az alapítványt a református egyház kezelésébe adták. Az alapítvány kétségtelen több anyagi előnyt hozott az egyháznak, de erkölcsi tekintete ben kárt is okozott: perek, végrehajtások kezdődtek, az ügyvédek tiszteletdíja is sokba került. A presbitérium legnagyobb gondja az alapítvány kezelése volt, és kevésbé érdekelték az egyházi ügyek. Az alapítvány a háborút követő infláció idején megsemmisült. 1926. január l-jén az alapítvány összege 67 400 korona volt, amely 1927. december 31-én 6 pengő 30 fillért ért.

100 A református egyház részére más családok részéről is jelentős alapítványok történtek. Az egyház tulajdonába került adományozás folytan Lajos János háza, 100—100 forintot adott Bencze Andrásné, Nyolcas Jánosné, Halász Gedeon.

101 1377-ben kereskedők: Dekner Gábor, Funk János és Sagl Lipót; marhakereskedő: Gál Gábor; házalók: Fuchs Bernát,