Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó
laindó kifizetni a szőlőért járó különbözetet és a szőlőterületen álló épület árát. 50 1804 őszén Andrássy János visszavette szentpéteri ingatlanait, és házi gazdálkodásba kezdett. Korábban birtokai bérletben voltak. Szentpéteri birtokrészének felét, — közte a teljes szőlőterületet is — 1799-től nemes Jankó János bérelte. Közben Jankó János meghalt, és a bérleményben özvegye még éveken át zavartalanul gazdálkodott. Andrássy János 1804 őszén, az őszi vetés alkalmával Jankó szolgáit elküldte a földekről, ami azt jelentette, hogy a bérletet egyodalúan felmondotta. 51 Vörös Antal közbirtokos több részbirtokot bérelt. Amikor Vörös meghalt, az egyik tulajdonos, Jablonczai Petes János kérte az örökös gyámját, Ladányi Ferencet, hogy számára a birtokot mérje ki. 52 Vörös Antal örököse Andrássy Ignácné Végh Mária volt. 1803 tavaszán Végh Mária is kérte, hogy az örökséget az ingósággal együtt meghatalmazottjának, Jódi Jánosnak adják át. A Vörös féle végrendeletet azonban a rokonok megtámadták. Ezért a vármegyei nemesi közgyűlés úgy határozott, hogy a pert érintő iratokat a megyei levéltárból átadja Vörös Ferencnek és érdektársainak. 53 A Vörös Antal féle örökség megtámadása miatt még 1804 végén sem volt átadva Végh Máriának. 1804 végén ugyanis jelentkezett a Vörös Antal féle vagyon egy részének, 1500 forintnak az örököse. Ezen összeg kifizetésének nem is volt akadálya, mert azt az általános örökös (Végh Mária) sem ellenezte. A vármegyei nemesi közgyűlés ezért határozatot hozott, hogy az összeget az örökhagyó kamatra kihelyezett tőkéiből lehet kiegyenlíteni. Ennek elintézésével a végrendelet végrehajtóját bízták meg. Az 1805 februári nemesi közgyűlésen arról értesülünk, hogy a végrendelet végrehajtója a vármegye egyik tisztviselője, Ürményi Miksa volt. 84 Andrássy János a kérdéses birtokot 1804-ben vette át, mint Végh Mária meghatalmazottja. Ekkor azonban Lichtenberg grófnéval lépett szerződésre, aki bérletként a birtokot át is vette. A vármegyei közgyűlés 1804 június 18-án azonban a szerződést érvénytelenítette. 1810. május 9-én tartott vármegyei közgyűlés megállapította, hogy a szerződést nem bontották fel a felek, és a birtokrész nem került az örököshöz, mert Andrássy Ignácné Végh Mária még 1810 tavaszán sem tudta a szentpéteri birtokrészét átvenni, holott Andrássy János által bérbevett birtokok bérlete lejárt. A tulajdonos kifejtette abbeli reményét, hogy az ügyet barátságos egyezséggel zárják le. Ürményi Miksa alispán igyekezett rávenni Andrássy Jánost, hogy a birtokot adja át az örökösnek, Végh Máriának." Az Andrássy család jobbágyaival és házi cselédeivel igen szigorúan bánt. Andrássy János tábornok elvette Balfinger József szabó, kajászószentpéteri lakos vagyonát. 56 Továbbá Farer Lipót kertészt is bántalmazta, bérét nem fizette ki. 57 1805-ből származó adat szerint Andrássy grófné is bántalmazta szakácsnőjét, ötvös Erzsébetet és munkájából el is külde; bérét és ruházatát visszatartotta. 58 Andrássy Ignác az 1830-as években mintegy 70 jobbággyal és zsellérrel rendelkezett. A földesúr egy kölcsönpénztáralapítás céljára 10 ezer forintos alapítványt tett. 59 A közbirtokosság elszegényedésére több adattal rendelkezünk. Jankó József közbirtokos kerítéssel az út egy részét saját nemesi birtokához kapcsolta, és ezzel a közút forgalmát akadályozta. A vármegye Pázmándy János szolgabírót külde Kajászószentpéterre, aki a közúti forgalom helyreállításához azzal tette meg az intézkedéseket, hogy Kutassal a kerítést
