Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

laindó kifizetni a szőlőért járó különbözetet és a szőlőterületen álló épület árát. 50 1804 őszén Andrássy János visszavette szentpéteri ingatlanait, és házi gazdálkodásba kezdett. Korábban birtokai bérletben voltak. Szentpéteri birtokrészének felét, — közte a teljes szőlőterületet is — 1799-től nemes Jankó János bérelte. Közben Jankó János meghalt, és a bérleményben öz­vegye még éveken át zavartalanul gazdálkodott. Andrássy János 1804 őszén, az őszi vetés alkalmával Jankó szolgáit elküldte a földekről, ami azt jelentette, hogy a bérletet egyodalúan felmondotta. 51 Vörös Antal közbirtokos több részbirtokot bérelt. Amikor Vörös meg­halt, az egyik tulajdonos, Jablonczai Petes János kérte az örökös gyám­ját, Ladányi Ferencet, hogy számára a birtokot mérje ki. 52 Vörös Antal örököse Andrássy Ignácné Végh Mária volt. 1803 tavaszán Végh Mária is kérte, hogy az örökséget az ingósággal együtt meghatalmazottjának, Jódi Jánosnak adják át. A Vörös féle végrendeletet azonban a rokonok meg­támadták. Ezért a vármegyei nemesi közgyűlés úgy határozott, hogy a pert érintő iratokat a megyei levéltárból átadja Vörös Ferencnek és érdek­társainak. 53 A Vörös Antal féle örökség megtámadása miatt még 1804 vé­gén sem volt átadva Végh Máriának. 1804 végén ugyanis jelentkezett a Vörös Antal féle vagyon egy részének, 1500 forintnak az örököse. Ezen összeg kifizetésének nem is volt akadálya, mert azt az általános örökös (Végh Mária) sem ellenezte. A vármegyei nemesi közgyűlés ezért határo­zatot hozott, hogy az összeget az örökhagyó kamatra kihelyezett tőkéiből lehet kiegyenlíteni. Ennek elintézésével a végrendelet végrehajtóját bíz­ták meg. Az 1805 februári nemesi közgyűlésen arról értesülünk, hogy a végrendelet végrehajtója a vármegye egyik tisztviselője, Ürményi Miksa volt. 84 Andrássy János a kérdéses birtokot 1804-ben vette át, mint Végh Mária meghatalmazottja. Ekkor azonban Lichtenberg grófnéval lépett szerződésre, aki bérletként a birtokot át is vette. A vármegyei közgyűlés 1804 június 18-án azonban a szerződést érvénytelenítette. 1810. május 9-én tartott vármegyei közgyűlés megállapította, hogy a szerződést nem bontották fel a felek, és a birtokrész nem került az örököshöz, mert And­rássy Ignácné Végh Mária még 1810 tavaszán sem tudta a szentpéteri bir­tokrészét átvenni, holott Andrássy János által bérbevett birtokok bérlete lejárt. A tulajdonos kifejtette abbeli reményét, hogy az ügyet barátságos egyezséggel zárják le. Ürményi Miksa alispán igyekezett rávenni And­rássy Jánost, hogy a birtokot adja át az örökösnek, Végh Máriának." Az Andrássy család jobbágyaival és házi cselédeivel igen szigorúan bánt. Andrássy János tábornok elvette Balfinger József szabó, kajászószentpé­teri lakos vagyonát. 56 Továbbá Farer Lipót kertészt is bántalmazta, bérét nem fizette ki. 57 1805-ből származó adat szerint Andrássy grófné is bán­talmazta szakácsnőjét, ötvös Erzsébetet és munkájából el is külde; bérét és ruházatát visszatartotta. 58 Andrássy Ignác az 1830-as években mintegy 70 jobbággyal és zsellérrel rendelkezett. A földesúr egy kölcsönpénztár­alapítás céljára 10 ezer forintos alapítványt tett. 59 A közbirtokosság elszegényedésére több adattal rendelkezünk. Jankó József közbirtokos kerítéssel az út egy részét saját nemesi birtokához kapcsolta, és ezzel a közút forgalmát akadályozta. A vármegye Pázmándy János szolgabírót külde Kajászószentpéterre, aki a közúti forgalom hely­reállításához azzal tette meg az intézkedéseket, hogy Kutassal a kerítést

Next

/
Oldalképek
Tartalom