Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

gezte az istentiszteletet Baracskán. A szentpéteri katolikusok 1745-ben 106an voltak. A katolikusok lelki gondozását Várról látták el. Az irat megjegyzi, hogy a szentpéteri lakosok magyarok. 1753-ban végzett egyházi összeírás szerint Szentpéteren nincs katolikus templom, plébánia, de kegyúr sem akadt, aki a katolikus lakosság lelki gondozását ellátó intézmények létesítését végrehajtotta volna, és vállalta volna az ezzel járó anyagi terheket is. 1760-ban a református lakosok a harangláb renoválására kérték a vármegyétől engedélyt. Azt írják, hogy a harangláb ledőlőfélben van. A harangláb használata egyébként a katolikusok számára is megengedett volt.

30 Ugyancsak megyei engedélyhez volt kötve a református templom, a parochia, a tanító házának renoválása is. 1762 tavaszáról arról értesülünk, hogy a templom nádfedését a szél megrongálta. A vármegyei nemesi közgyűlés a templom tetőzetének kijavítására ez év július 8-án az engedélyt megadta.

31 A templom tetőzete azonban gyengén lehetett fedve, mivel 10 év múltán hasonló kérelemmel jelentkeztek a szentpéteri református lakók. Most is, — mint 1762-ben — a nagy szélvészek okozta rombolásokra hivatkoztak. Ekkor az „iskolamester" házát is náddal teljesen átfedték. Az írásban olvasható, hogy a prédikátor házához iskola céljára egy-egy szobát kívántak létesíteni. A tanítók közül Pátkai János, Tót András, Csúzi Pál, Radványi János, Tatár András, Szabó János, Takaró István és Kecskeméti István neve ismeretes a XVIII. századból.

32 A hatvanas években vallási villongásoknak is tanúi vagyunk. Ez a katolikusok és a reformátusok, illetve azok helyi képviselői között zajlott. A váli plébános felrótta a szentpéteri református prédikátornak, hogy nem református vallásúak keresztelését, esketését és temetését is elvégezte. A ráckeresztúri plébános pedig arról panaszkodott, hogy Baracskán a nemesi és nem nemesi lakók kivonták magukat az ő egyházi fennhatósága alól, és a szentpéteri református prédikátort hívják vallási ügyeik végrehajtására. 1764. május 28-án tárgyalta a nemesi közgyűlés Kenessei Zsigmond helyi közbirtokos ügyét, aki megsértette Sallai Sámuel prédikátort, majd kárt okozott Sós György váli lakosnak is.

33 Sallai Sámuel már 1760-ban összekülönbözött a komposszeszorokkal, akik végül is kiparancsolták a szentpéteri parochiáról.

34 1776 tavaszán a harangláb renoválására ismét sor került. Ekkor gerendákat cseréltek ki, és új deszkakerítést készítettek.

35 Még ebben az évben a gyúrói reformátusok oratóriumuk bővítését és renoválását kérték. A helytartótanács szerint a gyúróiak az alig félórányi járásra lévő Kajászószentpéterre menjenek templomba, így a gyúrói oratórium javítására, bővítésére szükség nincs. A helytartótanács szerint a gyúrói nép szegény, így az imaház renoválása és bővítése anyagi erejét meghaladná. A megyei nemesi közgyűlés a szolgabírót bízta meg, hogy a gyúróiakat a kormány hatósági döntésről értesítse.

36 1768-ban 72 jobbágy, 3 házzal rendelkező zsellér és 1 lakó élt Szentpéteren. A jobbágyok vagyoni megoszlása a következő: 13 egész és egynyolcad, 1 egésztelkes, 1 háromnegyedtelkes, 26 féltelkes, 25 egynegyedtelkes és 6 egynyolcadtelkes jobbágy. A külső telkek száma 44 és háromnegyed volt, amely még kiegészült 66 és kétnegyed pozsonyi mérő nagyságú beltelekkel. A telkek 1408 és fél hold szántóból és 208 szekér szénát termő rétből álltak. A telkeken csak csekély mértékben történt az úrbérrendezés során változtatás. Az úrbérrendezés során Kiss János törvénybíró, Darabos János és Nagy András helybeli esküdtek képviselték az úrbéresek érde-