Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó
keit. Az elöljárók elmondották a megyei deputációnak, hogy urbáriumuk eddig nem volt, szolgáltatásaikat néhány évtizeddel korábban szabályozták, de közben megváltoztatták. A jobbágyok a rendelkezésre álló erővel szolgáltak a közbirtokosoknak: szántáskor, terménybetakarításnál, kaszáláskor egymást követően három napig kellett dolgozniuk. Az urasági gabonát a dunai kikötőkbe vagy Székesfehérvárra, illetve Budára szállították; télen két napot szolgáltak nádvágás alkalmával. A helységnek 1767-ig malma volt, melynek jövedelmét egyharmad részben élvezte a falu. A malmot az 1767. évi hóolvadás alkalmával keletkezett árvíz teljesen tönkretette. A falunak megfelelő nagyságú legelője volt. A közösség egy harasztost nevelt saját költségén, amelyet ki akarnak irtani, és egymás között kiosztani. Tűzifát a jobbágyok, — de a földesurak is — saját költségükön szerezték be. Nádlásl joga a jobbágyoknak volt. Egy egésztelkes jobbágynak évente 100— 150 kéve nád jutott. Szőlőjük 1768-ban igen csekély terület volt. A szőlőknek azt a részét, melyet nem nemesek műveltek, dézsmás szőlőknek nevezték. A termésből csak tizedet adtak, de a kender- és a lentizedet nem ismerték. Amikor a földesurak gabonáját piacra szállították a jobbágyok, akkor saját zsákjaikat kölcsönözték. Az egésztelkes jobbágy évente 1 ludat, 1 icce vajat, 12 tojást, 2 Ft censust adott. A töredéktelkesek a telekaránynak megfelelően fizettek kevesebbet. Szentpéteren 1768-ban egy egész telek elhagyott volt. A jobbágyok örökös státusban voltak. 37 Az 1774—1775. évi dikaösszeírásban Szentpéteren 64 jobbágy neve szerepel. Házas zsellér 10, házzal nem rendelkező zsellér, — akiket egyébként lakóknak neveztek — 14 család volt. Élt még a faluban 5 kézműves és 10 szolga is. A faluban 76 ház állt ekkor, valamennyi 3. osztályú. Az úrbéres szántó 1142 holdat tett ki, a réti terület 208 kaszás, a szőlő pedig 173 kapás nagyságú. A jobbágyok főleg lovakat alkalmaztak igázásra. Ló 168, ökör 92, tehén 37, növendékmarha 15 volt a gazdák tulajdonában. 38 1776-ban a falu lakóinak létszáma 794 fő. 39 . Tíz év múlva, József császár összeírása idején, 1785-ben Szentpéter faluban 131 házban 177 család lakott. Viszonylag magas a falusi nemesség száma. Ekkor 51 fő tartozott a nemesek közé. A falu teljes népessége 983 főt tett ki. A házak közül két nemesi udvarház kiemelkedett. A József kori összeírás feltüntette az úrbéres lakosság jogállását. Eszerint 57 jobbágy, 117 zsellér, 8 mesterember élt Szentpéteren. A gyermekeket két korosztályban tüntette fel: 1—12 éves 129, 13—17 éves között pedig 48 fő volt a faluban. 40 A katolikus családok 1785-ben az egyik katolikus közbirtokos házában tartották az istentiszteleteket. A közbirtokos neve Farádi Vörös Antal volt. A katolikusok száma ugyanekkor 201, akik a váli plébániához fizetik az egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat. A váli plébános azonban több helyen is végezte az egyházi szolgálatot, így sok esetben Szentpéteren fehérvári ferences barát misézett. 41 1798-ban a kicsiny és elég rossz állapotban lévő református iskolaépület helyett újat építettek, tanítói lakással együtt. 42 Az iskoláról 1783-ból áll adat rendelkezésre, mely szerint az épület két szobából állt, melyből az egyik volt a tanterem. A tanteremben két hosszú asztal körül ültek a tanulók. 1783-ban 70 gyermeket tanítottak Szentpéteren, magyar és latin nyelven. 43 1802-ben a reformátusok új templom építésébe kezdtek, és ehhez le akarták bontani a hegyen álló középkori templom egyébként erősen romos
