Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

södött az iparosréteg is, az 1820-as évek végén 3 cipész, 2 molnár, 1 szűcs, 7 takács, 2 kovács, 1 asztalos, 4 kötélgyártó, 2 kádár és 1 harisnyakészítő élt a mezővárosban.

47 Földesúr és lakosság között elcsitult ellentétek az 1810-ben rombadőlt templom helyreállításában is megmutatkoztak. Az 1839. év egyházlátogatási jegyzőkönyv már arról tesz említést, hogy a templom helyreállítása befejeződött, a torony restaurálására 1837-ben került sor. A főoltárt Szent Anna, a mellékoltárokat Szent Flórián és Nepomuki Szent János képe díszítette.

48 Pozitív változás következett be az oktatás tárgyi és személyi feltételeiben is. A tankötelesek száma 1841-ben 201 volt, 96 fiú és 105 leány. A tankötelesek elsősorban az őszi-téli időszakban látogatták az iskolát. 75 fiú és 68 leány járt rendszeresen a téli időszakban iskolába. A tavaszi munkák megkezdésével létszámuk jelentősen csökkent, a tankötelesek 13 százaléka (18 fiú, 8 leány) járt az oktatásra. Az oktatás céljait szolgáló épület világos, tágas, állapította meg a megye oktatásügyi küldöttsége. Űj padokkal látta el az iskolát az egyházközség, a könyvek, íróeszközök beszerzése a szülők gondja volt, a téli időszakban a tanulók naponta hozták a fát. A tanító — Göbel János György — a praeparandia elvégzéséről oklevéllel rendelkezett. Az iskolamestert az egyházközség fizette. Éves jövedelme elérte a 150 Ft-ot, természetbeni jövedelmei: 33,5 pozsonyi mérő tiszta búza, 20 pozsonyi mérő rozs. 4 hold szántó egészítette ki jövedelmeit, s minden tanuló után 6 krajcárt kapott. Az iskolában alkalmazott segédtanítót a mester fizette, munkájáért évente 35—40 Ft juttatásba részesült. A tanulók a tanrendben meghatározott tantárgyakat sajátították el, a hit- és erkölcstant (vallástant), az írást, olvasást, számvetést. A hit- és erkölcstant német, az egyházi énekeket magyar, a többi tantárgyat pedig magyar és német nyelven tanították. Az iskolamester német anyanyelve ellenére jól, a segédtanító pedig tökéletesen beszélt magyarul.

49 A reformkor politikai küzdelmeinek hatására a német származású lakosság is felismerte a magyar nyelv ismeretének szükségességét, s a XIX. század negyvenes éveitől bizonyíthatóan megkezdődik a mezőváros kétnyelvűvé (magyar és német) válása, s ebben a folyamatban döntő szerepet az iskolai oktatás jelentette. A XIX. század közepétől alakult ki az a felfogás, amely a német többségű települések lakosságának a műveltségről alkotott véleményét összegezte, nevezetesen: a helyi származásúak közül mindinkább azt tartották műveltnek, aki jól beszélt magyarul. Az 1832-től kibontakozó gazdasági stabilitást az 1846-ban kirobbant agrárválság törte meg, a rossz terméseredmények hatására Fejér megyében is éhínség keletkezett, s a nyomor mindinkább a feudalizmus szétzúzására ösztönözte a polgári átalakulás szükségességét felismerő liberális nemességet, de a jobbágyság is elviselhetetlennek tartotta a sok és sokféle feudális terhet, szolgáltatást. A reformkori országgyűléseken a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés kérdésében kialakult viták eljutottak a falvakba, mezővárosokba. Mozgásba lendültek a politikai életből kiszorított tömegek is. Isztiméren a földművelésből élő zsellérek mindkét rétege — a házas és a más házában lakók — nyomorúságos viszonyok között élt, számukra a mindennapi élelem előteremtése is gondot okozott. Helyzetüket az a kö-