Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

rülmény is súlyosbította, hogy az átlagosnál rosszabb terméseredmények miatt nem aratórészért, hanem pénzért vállalták a gabonabetakarítást, viszont az aratási szerződésben meghatározott bérért csupán 3—4 mérő búzát vásárolhattak. 1847 nyarán a székesfehérvári piacon a búza piaci ára 17—18, a rozsé 16, az árpáé 12—13, a kukoricáé ugyancsak 12—13 Ft-ra emelkedett. A gabona árának növekedése az átlagos árak 5—6-szorosát érte el.

50 Az éhínség csökkentésére Fejér megye nemesi vezetői gyors intézkedéseket léptettek életbe, községenként felmérették az éhezők számát, a földbirtokosok vetőmagot, és „inséggabonát" osztottak, voltak uradalmak, amelyek munkalehetőséget is biztosítottak. Tüneti kezeléssel azonban nem lehetett megoldani az éhezők helyzetét, csupán enyhíteni lehetett a nyomor következményeit. Fejér megyében az egyik leginkább éhínség sújtotta vidék a Bakony térsége volt. Bodajkon 180, Velegen (Nagyveleg) 57, Csókakőn 119, Móron 614, Vajaipusztán 63, Sőréden 39, Pusztavámon 87, Gúton (Guttamási) 121, Isztiméren 16, Kútiban (Bakonykúti) 83 éhezőt tartottak nyilván. Isztiméren az uradalom azzal enyhítette az ínség következményét, hogy 1847 telén az eszénypusztai erdőben munkalehetőséget biztosított.

51 A pesti forradalmi események a lakosság körében jelentős visszhangra találtak, a vidék első reagálása az öröm, a lelkesedés volt, majd azt az elégedetlenség váltotta fel. A március 15-ét követő napokban a forradalmi eszmék és illuzórikus követelések elterjedésével párhuzamosan a nyugtalanság azután érte el tetőpontját, hogy ismertté lett a jobbágyfelszabadításról szóló törvénytervezet. A sármelléki járás felső kerületében — ide tartozott Isztimér is — Mór földesurai jobbágyaikat a további feudális terhek és szolgálatok alól fölmentették. A hírre a környék helységeinek jobbágysága megtagadta a feudális szolgáltatások és a „gyűlölt" robot teljesítését. Isztiméren jelentős parasztmozgalomra 1848 tavaszán nem került sor, csupán a zsellérek adtak hangot elégedetlenségüknek, ugyanis ők üres kézzel, föld nélkül lépték át a kapitalista korszak küszöbét. 1848 nyarán mérette fel a megyei bizottmány a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk értelmében szabad paraszti tulajdonba került birtokokat. Isztiméren a szántó és rétföldek területéből 1798 kat. hold lett a „polgárok birtoka". A jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtását és a közteherviselés bevezetését előkészítő felmérés a szőlő, az erdő és a legelő területére is kiterjedt. A tegnapi jobbágyok 101 kat. hold szőlőt műveltek, a fahasználat, faizás jogának megváltását 375 kat. hold erdőterülettel egyenlítették ki, s az uradalommal közösen használt legelő területe 990 kat. hold volt.

52 Elégedetlenséget, félelmet váltott ki a földművelők között a nemzetőrségről alkotott törvénycikk kihirdetése. A legalább fél telki állománynyal rendelkezők vonakodtak a nemzetőrségtől, nem akartak a nemzetőrseregbe belépni, mert a nemzetőrségi szolgálatot nem minden félelem nélkül azonosították a katonai szolgálattal. Isztiméren 97 nemzetőri képességgel rendelkező lakost írtak össze, s a nemzetőrségbe felvették Göbel Ferenc iskolamestert választották kapitányukká.

53 A nemzetőrségbe felvettek az 1848:5. tc. alapján választójogot is kaptak (negyedtelkesek nem voltak a mezővárosban), s az országgyűlés alsótáblája követeinek megválasztásakor, június 20-án Bodajkon, a választókerület székhelyén adták le voksaikat. A bodajki választókerületben Festetics Gejza földbirtokos és