Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

ban 35 fiút és 25 leányt, 1781-ben pedig 40 fiút és 31 leányt tanított.

22 Az 1770-es évektől kísérhetjük figyelemmel az oktatás alakulását, a lakosság felépítette az iskolamester lakóházát, amely egyúttal az iskola céljait is szolgálta. Jelentősebb, a lakosság gazdasági erejét meghaladó feladatnak bizonyult az „Offizier-Hauss" felépítése. 1772-ben a megyéhez intézett kérelmükben számoltak be az építési költségekről. Nevezetesen: 805 Ft költséggel megépült épület kiadásainak fedezésére 410 Ft kölcsönt vettek fel. Arra kérték a vármegyét, mérsékelje adójukat, hogy tartozásukat mielőbb kifizethessék.

23 Gazdasági erejüket tükrözi az 1774—1775. évi dicalis összeírás. A jobbágyok és a házas zsellérek birtokában 86 házat írtak össze. De gazdasági erejük vizsgálata szempontjából döntőbb az állatállomány alakulása, s ezen adatok alapján Isztimért a stagnáló települések közé sorolhatjuk, mert az egy háztartásra jutó állatállomány — a baromfiakat nem számítva — alig haladta meg a 3 háziállatot.

24 Az állatállomány 1774—1775-ben: ökör 72 ló 159 tehén 91 sertés 78 tinó 15 juh 165 borjú 4 Isztimér gazdasági pangása elsősorban az úrbéres viszonyok rendezetlenségével függött össze. A jobbágyok és az uradalom ellentéte állandósult. 1774-ig a földesúri malmot, mészárszéket és kocsmát bérelte a falu, most az uradalom megszüntette a bérletet, de adóterheiket nem csökkentette.

25 Kisebb határvillongások nehezítették a guti (Guttamási) és isztiméri lakosok kapcsolatát. A két falu között „. . . mindenkor jó harmónia, vagyis szomszédság volt...". 1773-ban a vendéglősök közötti ellentét átterjedt a lakosokra is. A guti vendéglős, hogy megakadályozza a beszálló vendégek marháinak csatangolását az isztiméri határba, árkot ásatott a határmezsgyén. Később a guti uraság bizonyos cselekedetei következtében — erre nem tér ki a tanú vallatás — a viszony megromlott. A határmezsgyén levő árokhoz „... bástyául földet is tettek .. .", s az isztimériek a hatalmaskodó gutiakat „meg is szalajtották és fosztották".

26 1775-ben Amadé Tódor, Fehérvárcsurgó birtokosa az isztimériek ellen tett panaszt, mert felszántották a határutak jelentős részét, s gyakorlatilag megbénították a közlekedést.

27 A gazdasági stagnálás következményeként a betelepülést követő negyedszázad alatt az életkörülményekben lényeges változás nem következett be, a paraszti gazdaságok a család fenntartásán túl alig vagy egyáltalán nem termeltek értékesíthető felesleget. Kézműves és kereskedő réteg a lakosság helyi igényeit elégítette ki. 1774-ben 8 iparos, 1 kereskedő élt a faluban. 1776-ban a lakosság összlétszáma 858 fő. 14 izraelita kivételével valamennyien r. katolikusok. 191 házaspárt rögzítettek az adatok, s egy-egy család 4—5 főből állt. Az 1776. évi adatokból ismerjük, hogy a halottak száma 27 (13 férfi és 14 nő), s ugyanebben az esztendőben 25-en (11 férfi, 14 nő) hagyták el a települést. Az élveszületések száma 55 (22 fiú, 33 leány), a betelepülőké 11 volt (5 férfi, 6 nő). Tehát az 1776. évi népességnövekedés 14 fő, az összlakosság 1,63 százaléka.