Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

rületén telekkel bíró gazdának a ház, illetve telek előtti részen fákat kellett ültetni. A facsemetéket a várni gazdaságból, darabonként hat krajcárért szerezte be a község. A község alsó részén ,,a templomtól lefelé vonuló utcában" a fákat az út közepére ültették. Fásítás kezdődött a határban is 1891. őszén a falu rétjén, a kanálispartot jegenyefákkal ültették be; 1903. tavaszán pedig a dádi út széleire a Páskomdűlőtől kezdve szederfákat ültettek.

30 A községnek téglavetőhelye és égetője is volt. A téglaégetés után a telep bérlője 10 %-os „égetési díjat" fizetett. A tégla árát minden évben újólag szabályozta a község. A 10 %-os égetési díjat azonban az égetők soknak tartották. A téglaégető bérlete nem volt kifizetődő. Az a szokás alakult ki, hogy akinek téglára volt szüksége, maga égette ki a megfelelő mennyiséget, és a tégla darabszáma után fizette ki a községnek a 10 %-os égetési díjat. A községi bíró éves számadásai között a téglaégetésből származó jövedelem is szerepelt. Ezt a díjat egyébként tégladézsmának nevezték.

31 A téglavetésnek ez a módja azokban a helységekben volt szokásban, melyekben nem volt kőfejtésre lehetőség. A kőfejtők közbirtokossági tulajdonban voltak, ahonnan saját szükségletre követ kitermelni bármilyen mennyiségben általában ingyen lehetett. 1924. január 19-én Pálfy József bérbe kívánta venni az igari téglaégetőt, de olyan csekély bért ajánlott fel, hogy azt az elöljárók visszautasították. (Minden 100 db kiégetett tégla után 1 db tégla árát.

32 1877. tavaszán a község éves kiadását 1767 forintban állapították meg. A bevétel előirányzata azonban rendkívül csekély, mindössze 441 forint. A költségvetési 'hiányt 18 %-os községi pótadóval fedezték. A pótadót Vám- és Dádpusztákra is kivetették, de az valamivel alacsonyabb volt mint Igaron. A községi kiadások közé tartozott a kincstári előf ogatokért fizetendő összeg is. A katonaságnak kiszolgáltatott előfogatokért a kincstár ugyan térítést fizetett a gazdáknak, de ez az összeg nem volt arányban a gazdáktól igénybe vett szolgáltatásokkal. A kincstár ugyanis régi idők óta „katonai lépték" szerint fizetett az előfogati fuvarért. A község kénytelen volt kilométerenként a kincstári összegre még 1 forint 25 krajcárt tenni, (1900-tól 4 koronát) és a fuvart adó gazdáknak kifizetni. A jegyzői irodát és vele együtt a jegyzőlakást 1896-ban átépítették. Az iroda ugyanis szűk helyiségben volt berendezve, melynek födémé olyan alacsony volt, hogy magasabb emberek görnyedve tudtak benne közlekedni. Még 1895 év végén községi közgyűlésen elhatározták, hogy a községházát modernizálják, az irodahelyiség mellé egy anyakönyvi szobát létesítenek, a jegyzői lakást pedig három szoba-konyhás lakrészre bővítik. A ház tervét Lövi Mór elkészítette, melyet az elöljárók elfogadtak és elrendelték, hogy az „építést sürgősen, még a kikelet beálltával" kezdjék el. Az építés költségeinek fedezésére a „község regálé kártalanítási kötvényét" fordították, melynek értéke 1150 Ft volt, továbbá az 1896 és 1897. évi községi költségvetésben biztosították a még szükséges összeget. Az építés ugyanis 2518 Ft-ba került. A ház építését Kováts Sándor cecei építőmester kapta meg. 1908-ban az irodai részeket tovább bővítették, és egy harmadik helyiséget létesítettek. A községháza épületébe 1928. június 27-én villám csapott, aminek következtében a melléképületek (kamra, mosókonyha, istálló) leégtek.

33 A községi pásztorház és melléképületeit 1905-ben újjáépítették. A régi épületeket lebontották, anyaguk egy részét felhasználták. Az új pászr-