Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

torház 9 és fél öl hosszú, a melléképület pedig — melyet bikaistállónak készítették — 3 öl hosszú volt. A nagyobb épületet a községi pásztorok lakásának rendezték be. Az építési költségeket a fogyasztási adóalapból fedezték.

34 1899. tavaszán kijelölték a zsidótemető helyét a község tulajdonában lévő rétből. A kimérést a bíró végezte el, aki a ., falurétnek" azt a sarkát adta át a helybeli zsidó közösség vezetőinek, amelyet „Pákozdi István páskomföldje és Horváth Imre földje határolt.

35 A Magyar Kisbirtokosok Országos Földhitelegyesülete alapszabályát 1878. április 18-án hirdették ki a képviselő-testületi közgyűlésen. A tagság a község nevében örömmel csatlakozott a pénzintézethez, és 100 foforint kamatozó alapítványtőkét szavaztak meg számára. 1897-ben hivatalvizsgálatot tartott az alispán Igaron. A felvett jegyzőkönyv adataiból tudjuk, hogy a község lakosságának száma 1572 fő volt, s a határ 7157 katasztrális hold. A községi pótadó az állami egyenesadónak évek óta mindössze 13 %-a volt. A községi törzsvagyon értéke majdnem 6 ezer forint. Két elemi iskolájába 147 gyermek jár, a tűzoltóság létszáma 52 fő. Mészöly János jegyző 1895. március 30-án a községi közgyűlésen a községi óvoda felállítását tárta a tagság elé. A képviselető-testület azonban az óvoda fenntartását nagy tehernek érezte, és létesítéséről nem határozott. A jegyző, a bíró, továbbá Farkas János községi elöljáró a kérdést tanulmányozták. Űgy határoztak, hogyha az óvoda működése olcsóbban megoldható lenne, úgy megvalósítása elől nem zárkóznának el. Ilyen értelemben tájékoztatták a járási főszolgabírót is. Egy földművelésügyi miniszteri rendelet értelmében a községeknek közvágóhidat kell építeni. Igar község azonban nem létesített vágóhidat, mert a községben szarvasmarhát vagy sertést közfogyasztásra nem vágnak, csupán juhot, de azt is csak az év egy részében, májustól októberig.

36 A községnek 1878. előtt külön szolgája nem volt, hanem a református egyházzal közösen tartottak egyet. Ez az állapot felsőbb rendelkezésre ez év január 1-én megszűnt, és két kisbírót fogadtak fel. Az első kisbíró egésznapi szolgálatot teljesített a községházán, s eközben ellátta a levélhordói, idézői, dobolási és egyéb „parancsolási teendőket", de ő volt a tolonckísérő is. Az első kisbíró látta el az éijeliőri teendőket. Évi fizetése 1878ban 140 forint volt. A második kisbíró szolgálatát naponta a reggeli és az esti órákban szabták meg, amikor köteles volt a községházán megjelenni. Mindkét kisbíró vagyontalan ember volt. Az első kisbíró rendszeresen eljárt részesaratóként az uradalmakba. Ezt a kedvezményt megvonta tőle az elöljáróság, és évi 10 Ft-tal megemelték a fizetését. A község ugyanis nem nélkülözhette, hogy a kisbíró egy hónapon át távol legyen, és ezalatt a községi iroda nélkülözni kénytelen a szolgát. A 20. század első évtizedében a kisbíró évi fizetése 260 korona volt, de kapott még évente egy öltöny ruhát, továbbá egy pár csizmát.

37 1877. április 22-én a község lúdgulyást fogadott fel; akinek feladata volt a gazdák übáinak őrzése. A lúdgulyás a reggeli órákban hajtotta ki az állatokat a legelőre, és azokat általában napestig ott tartotta. A legeltetés Szent György napjától (április 24) — Dömötör napig (október 26) tartott. A gulyás fizetése természetbeniekből — (1 darab után 1 meszely búza és 1 meszely tavaszi termény, és minden darab liba után egy kenyér vagy ebéd) — és pénzből (egy liba után 2 krajcár bocskorpénz) állott. Éjjeliőrt 1878. január 1-től alkalmazott a község. 1877. október 8-án a képviselő-testületi közgyűlésen határozták el az éjjeliőr felfogadását,