Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

kosok szőlőhegyi rendszabályokat alkottak. Ezeket a rendszabályokat a községi képviselő-testület elé terjesztették. 1877. április 4-én a községi képviselő-testület a községi utak karbantartásáról határozott. A megyei szabályrendelet szerint az utak javítása közmunkával történik: a dűlőutakat községi, a közlekedési utakat megyei közmunkával kellett karbantartani. A közmunka-kötelezettséget évente összeírták, kivetették, és a közmunkaterhet képviselő-testületi gyűlésen tárgyalták meg. 1895. március 30-án a községi utakat osztályba sorolták — {az 1890. évi I. tc. 1. §-a alapján) — és ennek elkészítették vázrajzát is. Eszerint a Simontornya—Szilasbálhás közötti törvényhatósági út a 2. osztályba került; községi útnak minősítették és a 6. osztályba sorolták a fehérvári, a nagy dádi, a sárbogárdi utakat; és vicinális út lett az Igar— Vám—Ozorát összekötő közlekedési út. Az utak karbantartása meglehetősen nagy terhet jelentett. 1907-ben a Cece—Simontornya—Ozora közötti vicinális út fenntartásához Igar községnek 240 koronát kellett fizetni, valamint fuvarban kihordatni azt a kőmennyiséget, amennyit a hozzájárulási összegért kaptak. 1897—1902 között évente az igával rendelkező gazda 1—1 napot töltött közmunkában a vicinális és a községi utakon. Az igásfuvart azonban helyettesíteni lehetett 2—2 napi kézi munkával. A volt zsellérek csak kézi munkát tartoztak adni az utak karbantartásához. Ez évente 1—1 napot jelentett. 1899-ben az igari községi közmunkát a simontornyai szakaszon használták fel, a megyei úttól a várni hídig, 1903ban pedig a Simontornya—Ozora vicinális utat hozták rendbe. A községi közmunka egynegyed részét azonban pénzért kellett megváltani, amelyért 1 koronát kellett fizetni. A közmunka pénzbeni megváltására Igaron elegendő a szükséges javításra, így a következő két évben is a közmunka egy részét meg kellett váltani. A megváltási összeget azonban a lakosság nem tudta megfizetni, és azt az elöljáróság „házróHiázra járva szedte be". Az önkéntes vagy kényszer megváltási díj a következő volt: 1 igás közmunkanapért 4 korona 40 krajcár, 1 kézi vagy másképpen gyalognapért 1 koronát kellett fizetni. A közmunka pénzbeni megváltására Igaron 1900 előtt nem került sor. 1881-ben a Budapest—Pécs közötti vasútvonal építéséhez is közmunkát kért az alispán. Az igari elöljáróság szerint ebben az esztendőben nagy vízáradás volt, amely a községi közmunkát kimerítette. Mivel az alispán napszámosokat is kért a községtől, így azok toborzásába is belefogtak. Az elöljáróság meglepetéssel tapasztalta, hogy a községből nem jelentkeztek vasútépítésire, illetve a munkát feltételhez kötötték. A napszámos csoport vezetője kijelentette, hogy emberei abban az esetben hajlandók jelentkezni, ha a vasútállomást Simortornyára tervezik. Az elöljáróság kötelessége volt a hidak és átereszek javítása, újak készítése. 1893-ban a várni úton fahidat létesítettek, 1907-ben pedig a Cece—Simontornya—Ozora közötti úton két átereszt és egy hidat építettek igari költségen. A közkutak tisztítása, javítása ugyancsak községi közügy volt. 1880-ban a község erős kötelet szerzett be, amelyet tisztításnál, illetve új kutak létesítésénél felhasználtak, illetve magánosok is bérbe vehettek a községi bírótól. 1890-ben az alsókút kijavítására került sor, mert az idők folyamán a kút eliszaposodott. A község utcáinak fásítására 1880 után került sor. Ez év tavaszán a községi bíró rendelkezésére minden háztulajdonosnak és a község belte-