Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying
Ekkor már elég jelentékeny helység, melynek jobbágyai 1488-ban 18 Ft királyi adót fizettek. Ez talán azt jelenti, hogy 18 egész jobbágy telekből állt, ami akkor népes helységet jelentett.. Török Ambrus összes Veszprém megyei birtokán élő jobbágyok 1495-ben 24 Ft adót fizettek. 11 Az enyingi birtokszerzés a Török család későbbi roppant vagyonának a csírája volt. 1410 táján Török János a Gersei Pető család pölöskei várának várnagya. 12 Török Ambrus Mátyás királynak kedves embere volt, Sopron megyei főispán, majd Szörényi bán lett, és adományul kapta Szigetvárt. Egyik fia, Török Imre már Enyingi Töröknek nevezte magát, és belgrádi (nándorfehérvári) bán volt. Elesett Belgrád 1521-i bevételénél. Alkalmasint ő építette Enyingen azt a megerősített kúriát, melyet néha erődítménynek, váracskának (fortalitium, castellum) neveztek, és amely egy 1527. évi adat szerint kőből épült. Török Imre fia, Bálint, 1521-ben elhagyta Belgrádot, ezért jószágait elkobozták. Később birtokai egy részét (Enying kivételével) visszakapta, igazi nagy birtokait, köztük Debrecent és Vajdahunyadot azonban 1526 és 1541 között szerezte, hol Ferdinánd, hol Zápolyai János király pártjára állva, és mindkét királytól nagy adományokat szerezve. 1,1 Enyinget azonban még II. Lajos Batthyány Ferencnek adományozta. Az adományozás ellen Héderváry Ferenc 1527-ben tiltakozott, azt sajátjának állítván, sőt, azt zálogba is adta Kolowrathi Kossacky Jánosnak és feleségének Csáky Annának, 3000 aranyforint kölcsön biztosítása fejében/' Sőt, igényt tartott a helységre Bekény Benedekné Dóczy Anna is, aki az ellen tiltakozott, hogy enyingi várnagya, Lázár deák a várat és az uradalmat kiadta kezéből. Hozzájárulását kikényszerítettnek állította. 1 ' Ök azonban igényeiket nem tudták érvényesíteni. Ferdinánd király 1541-ben elismerte, hogy a zavaros időkben az enyingi erődítmény és az uradalom „hűtlenek" azaz a királlyal szembenállók kezére került, sőt II. Lajos adománya sem volt bizonyítható, mert új adományként (nova donatio) adta Batthyány Ferenc királyi tanácsosnak. 10 Az, hogy nem egyszerűen megerősítette elődjének adományát, hanem új adományként adta, arra mutat ugyanis, hogy Batthyány nem tudta bemutatni II. Lajos adományának hiteles példányát, és nem igazolta, hogy a birtokba szabályszerűen beiktatták, sőt, az új adomány ideién sem volt háborítatlan a birtokban. Ettől kezdve azonban Enying földesurai kétségtelenül a Batthyányak voltak. A bizonytalan földesúri helyzetet — 1543-ban Székesfehérvár török kézre kerülését, majd Veszprém elestét és visszafoglalását — a falu megsínylette. 1536-ban 36 portából állt, tehát a középkorban megfigyelhető fejlődése ekkor még töretlen. 1564-ben a török felégette és csak 2 portája maradt. 1570-re mégis 6 portája, meg egy új háza felépült, de mindössze négy és fél lakatlan telkéről emlékeztek meg. A 15 éves háborúban újra elpusztult, és nagyon lassan, — mondhatnánk csak töredék részeiben — települt újjá. A 17. század első felében alig néhány portából állt. 1626-ban lakatlan, 1635-ben két és fél. 1638-ban csak fél, 1648-ban 3 portát írtak össze, 17 és mindvégig Batthyány Ádám birtokaként tartották számon. A távol lakó földesúr a török közelségében fekvő és a török által gyakran látogatott falut nem tudta kezelni, illetve képtelen volt a tőlük igényelt úrbéri szolgáltatások behajtására. Ezért 1674-ben Batthyány Ádám fia, Kristóf 3100 tallér kölcsön biztosítására Enying falut és tartozékait zálogba adta Babocsay Ferenc veszprémi várnagynak és feleségének, Rumi Katának, illetve fiainak Babocsay Ferencnek és Pálnak. Batthyány Kristóf
