Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

600 P-t ajánlott fel. A képviselőtestület azonban felhívta Pál Károlyt utóajánlat tételére, és az ő kezére adta a malmot azzal az indoklással, hogy megbízható ember, és megélhetése másként, mint a malomból, nincs biztosítva. A nagyvendéglő bérletét — okulva az előbbieken — eleve árverésen akarták kiadni. Három árverező volt, Tóth Lajos enyingi származású budapesti pincér csak évi 1550 P-t kínált, más kínáló 1600 P-t. Tóth azonban utóajánlattal kiegészítette ajánlatát, és a képviselőtestület neki juttatta a vendéglőt, csupán azt kívánta, hogy bérleti szerződését a szülei — helybeli iparosok — kezesként írják alá.

298 1939 tavaszán, amikor a zöldkeresztes védőnő megkezdte működését, szükség lett volna rendelőre is. Moser Pál tisztiorvos felajánlotta, a zöldkeresztes akció használhatja az ő rendelőjét és felszerelését. Ezért a község évi 200 P bért fizetett az orvosnak.

299 1939-ben úgy határozott a képviselőtestület, hogy a tervezett napköziotthont — csak óvodásokra korlátozva — összekapcsolja az óvodával, annál is inkább, mert a régi óvoda nemcsak szűk, de nedves is volt, úgyhogy alapos tatarozásra, sőt, átépítésre szorult. Az óvoda évi fenntartása — 100 gyermekre számítva — évi 18 240 pengőt tett volna ki. Ennek csak 20%-át vállalta volna a község, a többire pedig államsegélyt akart kérni. így ez egyelőre csak terv maradt.

300 A községen átvezető simontornyai útnak aszfaltburkolattal való ellátása Enying községet kevésbé terhelte. Ugyanis ezt az utat előbb a törvényhatóság, majd az állam kezelte. A községnek azonban 16 ezer pengőt kellett volna adni a javításhoz. A község ezt közmunkaváltságból óhajtotta téríteni, de lassanként a közmunkaváltság 95%-át kénytelen volt Veszprém megyének átengedni. (Somogy megyében a közmunkaváltság összegének 85%-át vette igénybe a megye). Hosszú, de eredménytelen harcot folytatott a képviselőtestület azért, hogy az útépítést szolgáló közmunka váltságát legalább részben erre az útépítésre fordíthassa. A kölségvetési egyensúly helyreállítása után a község folytatta a járdaépítést. 1939-ben a Rákóczi út, a Szent Imre utca és tér egy-egy oldalán folyt az építkezés és 5480 pengő értékben végeztek munkát.

301 Csekonics gróf egyre többet adott el nagy birtokából. Például 1939-ben a nagykustyán-pusztai birtokból egy tagban 300 kat. holdat Sontagh Antal Pál budapesti lakosnak. Enying község szerette volna, ha az állam elővásárlási jogot gyakorol és kisebb parcellákban az egész pusztát az enyingi parasztok megvásárolhatják. E törekvése azonban nem sikerült, de legalább azt próbálta kieszközölni, hogy a gazdasági épületekből, cselédházakból vásárolhassanak az enyingiek. Azt remélte, hogy ebben az esetben Nagykustyánba új lakókat lehet telepíteni.

302 Figyelt a község arra is, hogy Erdődy Sándorné Csekonics Erzsébet a Lajoskomárom határában lévő 967 kat. hold birtokát haszonbérbe adta Szőnyi Andrásnak. Ez ugyan Enyingtől távol esett, de elérték, hogy a bérletbe adott birtok 15%-a kishaszonbérletbe kerüljön. A képviselőtestület remélte, hogy a bérleteket leshegyiek kapják meg, és Eny ingnek e külterülete némi földhöz jut. Leshegyen ekkor 62 család élt.

303 5—600 négyszögölnyi belterületet hajlandó lett volna Csekonics gróf a községnek eladni, de majdnem dupla annyit (ölenként 4 P-t) kért, mint amennyit a község hajlandó lett volna adni érte (2,50 P).

304