Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle
a kivágott területen szálas erdő növekszik-e fel vagy csak csalit. Ez az engedelem érthető módon nem nyugtatta meg a jobbágyokat, ezért 1832. november 12-én újabb könyörgő levéllel fordultak az urasághoz. Ekkor a káptalan megengedte, hogy az említett Tatska erdőnek felét még 1832 telén, másik felét pedig 1833 telén kivághassák és a 3 évi legeltetési zárlat letelte után használhassák a jobbágyok. Cserébe tartoznak a kivágott fát meghatározott mérték szerint ölekbe rakni. Az engedélyezett vágásokban jobbágyok faizását megtiltották. Ugyanerre a könyörgő levélre válaszolva a káptalan megengedte, hogy a jobbágyok az urasági táblából (meg nem állapítható nagyságú) területet kaphassanak, melyet kizárólag lóhere vagy lucerna termesztésére használhassanak. Az említett területre majorsági jogaikat fenntartották, sőt, az engedményért súlyos árat szabtak. A jobbágyok kötelesek voltak a Mogyorószegi erdő egy részét kiirtani, a gödröket betömni, a területet felszántani, árokkal elkeríteni, hogy az az urasági táblához csatolható legyen. Földbér fejében egynapi gyalogos munkával tartoztak. 118 Ezek az intézkedések valójában nem sokat használtak, sőt, inkább a legelőkérdés megoldásának elodázását szolgálták. 1835. május 8-án a füleiek már a vármegyéhez fordultak panaszukkal. Előadták, hogy ridegmarhák tartására eddig sem volt elegendő legelőjük, és a szomszédos helységekben kellett legelőt bérelniök, az erdőbeni legelő pedig ,,a semminél kevéssel ér többet." A községi legelő, kivéve a sessiós ugart „és az Erdőbéli Tehénjárási" mostanig az urasági birkáktól tiltva volt, a káptalan új jószágigazgatója, azonban kivéve az igásbarmok részére fenntartott 225 holdnyi legelőt, az urasági birkák számára más tilost tenni nem enged „melly annyival inkább sérelmesebb reánk nézve a fel nevekedett erdő is szűk is, melly szerént a mi nevendék Barmaink tellyességgel nem élhetnek kivált a száraz időben." Az új direktor 50 év óta használt kenderáztatásra, építkezésre és víznyerésre szolgáló tavukat is elvette. Más, tónak alkalmas helyet nem találtak, a jószágigazgatóhoz pedig hiába fordultak, ezért a vármegyétől kérik panaszaik orvoslását. 119 Az állattartás körüli viták végül is legelőelkülönzési perhez vezettek, melyet a káptalan indított meg a jobbágyok ellen 1836. április 14-én. Az események alakulására azonban ekkor már erősen hatott a jobbágykérdés napirendre tűzése az 1832—1836-os reform-országgyűlésen és az 1836. évi VI. tc. 3. §, mely a legelőhasználatról és a legelőelkülönzésről határozott. Ilyen körülmények között a peres felek még ebben az évben barátságos megállapodást kötöttek. Az egyezség értelmében a községben 36 egész sessiót alakítottak ki, melyekhez telkenként 13 hold legelőilletőség járt. A házas zsellérek közül négyet jobbágyukká emeltek. A megmaradt házas zsellérek legelőilletőségét úgy állapították meg, hogy 1 egész sessióra 8 zsellért számoltak, így 44 házas zsellér 5 4 /s sessio után kapott legelőterületet. A jobbágyok által eddig használt 396 hold 750 D-öl nagyságú irtványokat a földesúr 1109,20 forint lefizetése mellett visszaváltotta. A helybeli plébános 2 egész, a tanító V2 sessiót kapott. A református egyház 1 V2 sessiót kapott oly módon, hogy 1 sessio a lelkészé, V2 sessio pedig az iskolamesteré legyen. Füle község, mint testület 1 telket, a bíró ' L / 2 helyet, a két éjjeliőr 6 holdat, a két harangozó 4 25 FMTÉ 16. 385
