Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

a plébániai szántóföldek feljavítása fejében 48 forintot, jogtalanul eltulajdonított szénájáért 16 forintot, összesen 284 forintot követelt.

112 Lengyel János személye valamilyen okból nem szerepel a katolikus szakirodalomban. Még Károly János sem említi, pedig ő nagy súlyt helyezett az ilyen dolgokra. Lehetséges, hogy az egyházi teendőknél jobban kedvelte a hasznot hajtó gazdálkodást, nem lehet megállapítani, hogy a nem katolikusokkal szemben türelmesebb volt-e elődeinél. A káptalannal való szembefordulása mindenképpen bátor cselekedet volt. A fülei jobbágyok helyzete 1768 és 1848 között a feudaÜzmus szaporodó válságtüneteit tükrözte. 1768-ban a 75 jobbágy közül féltelken gazdálkodott 19 (25,3%) negyedtelkes volt 56 jobbágy (74,7%). 1790 és 1836 között „lóheres földek" kiosztása folytán a telekállomány 32 r

'/8 sessióra szaporodott. (1323 hold 750 O-öl) Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az egy jobbágyra eső telekhányad növekedett volna. 1828-as regnicolaris összeírás 113 jobbágyot mutat ki. Az 1836-os földkönyv adatai szerint 124 jobbágy volt a községben."'' Ekkor negyedtelkes volt 117 jobbágy (94,3%), féltelken ült 7 (5,7%). A telekosztódás eredménye tehát a negyedtelek egyértelmű „uralma" lett. Figyelemre méltó a házas és ház nélküli zsellérek számának gyors növekedése. 1768-ban 16 házas, 8 ház nélküli és 2 új zsellér volt a faluban. Az 1828-as összeírás és az 1830-as helyesbítés 64 zsellért tüntet fel, ebből házas 38 (59,3%), ház nélküli 26 (40,7%.'"' 1848-ban 44 házas zsellér kezén összesen 49 hold úrbéresnek elismert földterület volt, 1 házas zsellérre 1 hold 113 O-öl jutott. E riasztó képet valamelyest enyhíti, ha megvizsgáljuk a fülei zsellérek foglalkozás szerinti adatait. Nem csupán szántókról volt ugyanis szó, hanem szőlőkről, káposztáskertekről és kenderföldekről."'' Arató- és cséplőmunkákat a házas és ház nélküli zsellérek egyaránt végeztek. 1828-as adatok szerint a házas zsellérek közül 27-en (71,5%) termesztettek szőlőt. 1 házas zsellérre Vb pozsonyi mérőtől (75 O-öl) V

8 pozsonyi mérő nagyságú (300 D-öl) szőlőterület jutott. A ház nélküli zsellérek közül 14-en foglalkoztak szőlőtermesztéssel (53,84%), Szőlőterületük nagysága 2

/s pozsonyi mérőtől (150 •-öl) 1 pozsonyi mérőig (600 O-öl) terjedt.

110 Iparból 5 házas és 1 ház nélküli fülei zsellér élt.

117 Az 1830-as években egyre nagyobb erővel törtek felszínre a majorsági állattartás (főleg birkatenyésztés) és a jobbágyi állattartás között feszülő ellentétek. A majorsági birkatenyésztés nagyarányú növekedése szinte lehetetlenné tette a paraszti állattenyésztés fokozását. Ezek a bonyodalmak a legelőhasználat kérdésében jelentkeztek legélesebben. A fülei jobbágyok már 1831. február 26-án könyörgő levéllel fordultak a káptalanhoz, melyben előadták, hogy a legelőknek nagy szükségét szenvedik, a legeltetés még igavonó állataik számára sincs biztosítva, ridegmarhákat pedig végképpen nem tudnak tartani. Kérték az ún. Tatskai erdőnek kivágását, hogy ott „marhalegelőnek való csalitot nevelhessenek." A káptalan sajátságos módon reagált a jobbágyok kérelmére. Egyrészt a szokásos módon hangoztatták a jobbágyok iránti mindenkor tanúsított kegyességüket, de hivatkozva az erdőpusztítást tiltó országgyűlési rendelkezésekre, csak 50 hold próbavágást engedélyeztek, melyek 3 évig legeltetési tilalom alatt kellett tartani, mely idő alatt meg fog mutatkozni, hogy