Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

belsőség (1200 O-öl) 24 hold (1200 O-öles) szántó és 12 szekérnyi rét tartozott.

100 A község 1768-as úrbéri tabellája 23 ''/s-ad sessiót mutat ki, volt a községben 75 jobbágy, 16 házas zsellér, 3 ház nélküli és 2 új zsellér. 91 pozsonyi mérős belsőségeik, 564 hold szántóföldjük és 272 szekérnyi szénát termő rétjük volt. Terheik: 1222 nap marhásrobot, vagy e helyett 2444 gyalogrobot, 75 forint cenzus, 23 2

/

4 öl tűzifa, 141 font fonás, 35 4

/s icce va

J> 47 kappan, 47 csirke, 285 tojás.

107 1786-ban a falut II. osztályúnak minősítették, volt bene 75 jobbágy, 18 házas zsellér, teljesítettek 1222 marhás vagy 2804 gyalogos robotot. Évi censusuk 94 forint volt. A falu saját birtoka 6 embervágó rét. Kocsmaadó havonta 6 forint. A többi adatok megegyeznek az 1768-as tabellával.

108 Füle földesura, a veszprémi káptalan, az urbárium rendelkezéseit nem tartotta be. Már 1768-ban Polgárdi, Szentgyörgy és Etyek lakói panaszolták, hogy a fülei hegyen lévő szőlőik után a földesúr a bortizeden felül 1 mérő zabot, 1 kenyeret és 1 csirkét vesz meg rajtuk.

100 1771. április 25-én a vármegyei közgyűlésen felolvasták a helytartótanács leiratát, mely szerint a fülei jobbágyok az uradalmi ispán kegyetlenkedései és a mértéktelen robot miatt panaszt tettek. A helytartótanács elrendelte, hogy a vármegye az urbárium rendelkezéseinek szerezzen érvényt és az e tárgyban tett intézkedéseiről tegyen jelentést."

0 A földesúri visszaélésekkel kapcsolatos Lengyel János fülei plébános ügye is. Lengyel 1766-ban került Fülére és 8 évet töltött ott. 1774. október 17-én Lengyel János a királyi kancelláriához fordult panaszával, amely szerint kegyura, a veszprémi káptalan, el akarja mozdítani állásából, mert hívei ós plébániája jogait merte védelmezni. A kancellária a plébános beadványait mellékelve utasította a helytartótanácsot, hogy informálódjon az ügyben. A helytartótanács Drávecz György veszprémi püspöki helynöktől kért tájékoztatást. Drávecz György válaszában hangsúlyozta, hogy a káptalan azért jelölte Lengyelt a fülei plébánia élére, hogy lelkipásztori teendőinek szorgos ellátásával óvja a hívőket a szomszédok (a reformátusok) kártékony befolyásától. A plébános hanyagsága következtében a helyzet valójában még romlott és eddig buzgó hívek közül is többen meginogtak (arról hallgat Drávecz, hogy a káptalan, ha földesúri érdekeiről volt szó, aligha tett különbséget katolikus és nem katolikus jobbágyok között). A továbbiakban a püspöki helynök azt fejtegette, hogy a plébános sértő módon bánt a vizsgálatra kiszállt nagypréposttal és őrkanonokkal, az uradalom alkalmazottait az ispán és a földesúr ellen lázította. A fentiek és más indokok alapján a káptalan a plébános elhelyezését kérte. A helytartótanács válasza az 1750-es évek szellemétől már sok tekintetben eltérő módon fogalmazódott meg. Ebben szerepet játszottak az 1771-ben felszínre került, már említett visszaélések is. A helytartótanács olyan álláspontot foglalt el, hogy Lengyel János fülei plébános „hominem turbulentum munerisque et officii sui immemorem esse." (Zavaros fejű, hivatali teendőinek ellátásában feledékeny ember.) Ugyanakkor csupán feddést és dorgálást javasolt az egyházi főhatóságnak.

111 A helytartótanács toleráns álláspontja semmit sem használt, 1776-ban a plébánost eltávolították Füléről. Lengyel János most már mint várpalotai káplán a parochiális szőlőkbe fektetett költségei fejében 220 forintot,