Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

vei úgy vélte, hogy a katolikus jobbágyok sokkal engedelmesebb alattvalók lesznek, mint a rebellióra (lázadásra) hajlamos protestánsok. A Rákóczi-szabadságharc vallási szempontból türelmet és nyugalmat igyekezett biztosítani. Az egyébként hitbuzgó fejedelem felismerte, hogy a Habsburg-ellenes egységfront megerősítése érdekében feltétlenül szükséges a vallási intolerencia (türelmetlenség) megszüntetése. Minden bizonnyal azt is jól látta, hogy a protestánsok üldözése a lelkiismereti sérelmeken túlmenően komoly gazdasági károkat is okoz, az üldözés a protestáns jobbágyok körében pánikot szül, sokan elhagyják lakóhelyüket és ezzel a falvak amúgy is siralmas helyzete tovább rosszabbodik. Ilyen körülmények között a kurucok a fülei templomot visszaadták a reformátusok kezére. A reformátusok a már említett toronyépítés költségeit 60 forinttal kiegyenlítették.

75 A szabadságharc leverése után a helyzet gyökeresen megváltozott. III. Károly király Carolina resolutioja elrendelte, hogy olyan helyeken, ahol a templom bizonyíthatóan a katolikusok kezén volt, de protestáns kézre került, vissza kell venni tőlük. A kérdést tehát „történeti jogon" akarták megoldani, függetlenül a tényleges arányszámtól. Ez az „új" ellenreformáció nagyon sokban különbözött a XVI.—XVII. századi vallási küzdelmektől. A katolikus egyház és a katolikus földesúr az államhatalom támogatásával döntően erőszakos eszközökkel igyekezett tért nyerni. A korábbi cuius regio eius religio (akié a föld, azé a vallás) elvével szemben most ezt vallották: cuius regio eius ecclesia (akié a birtok, azé a templom). Már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az erőszakoskodások sem Fülén, sem máshol, nem hoztak számottevő eredményt, viszont felzaklatták a kedélyeket és így sok esetben valóban a protestánsok is erőszakos eszközökhöz nyúltak. Jelentékeny volt a gazdasági kár is és egyáltalán nem lehetetlen, hogy a már említett 1758-as elköltözések is kapcsolatban voltak a vallási erőszakoskodásokkal. (Még szomorúbb példa Vájta község esete, amely az 1720-as újratelepítése után virágzásnak indult, de a vallásüldözések következtében 2 évtized alatt szinte teljesen elnéptelenedett.) Mielőtt a fülei „vallásháború" ismertetésébe kezdenék, vessünk még egy pillantást az összecsapások fő forrását képező templomra. 1333-ban egy Imre nevű fülei pap pápai adó címén 55 kis pensát fizetett.'

0 A templomnak támpilléres tornya, négy boltszakaszos stukkódíszes hajója van, Krisztus keresztelését ábrázoló oltárképe Jakobey Károly műve.

77 Mint forrásaink bizonyítják, a fülei protestánsokkal szembeni fellépések már 1721-ben megkezdődtek. A füleiek ekkor benyújtott panasziratukban ismételten hangoztatták, hogy a német milícia által elvett templomukat a kuruc időkben visszakapták, és a toronyépítés költségeit megtérítették.

78 Acsádi Ádám veszprémi püspök 1733-ban azt állapította meg, hogy Füle többségében református falu, a katolikus egyházi szervezetbe nincs bekapcsolva.

79 Az 1747-es püspöklátogatás azt regisztrálta, hogy a falu közepén lévő templom a reformátusoké, a kuruc háború előtt a katolikusok bírták, plébánosa is volt, majd a reformátusok ismét visszafoglalták (a püspök történeti ismeretei meglehetősen hiányosnak tűnnek). A falu református papja a látogatás idején Csákvári István, ref. tanítója Sóvári Mihály volt. Katolikus szempontból a község Ősi filiája (leány egy háza).