Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle
dűlőt említettek, de az összeírok megállapították, hogy volt itt egy 212 l / 2 pozsonyi mérő befogadó képességű harmadik dűlő is, amelyet még 1719ben is megműveltek. Az történt azonban, hogy a harmadik dűlőt a lakosok a legelők csekély volta és a rétek gyenge minősége miatt legeltetésre használtak. A fülei szántóföldek ekkor háromszori szántás után 3—4-szeres termést adtak. Ez a terméseredmény az akkori viszonyok között közepesnek mondható. 1720-ban az összes szántóterület 451 pozsonyi mérő volt. (1 pozsonyi mérő 600 O-öl, a későbbiekben 2 pozsonyi mérőt számítottak 1 holdnak, 1600 Q-öles kat. holdakat csak a múlt század második felétől számítottak.) A lakosoknak volt ezenkívül 30 szekérnyi rétjük, a rétek szárazsága miatt azonban nem lehetett rajtuk sarjút kaszálni. Az 1720-as adatok szerint a helység szőlőhegye termékeny. 1 fossornyi terület 3 urna bort termett. 52 Az elhagyott dűlő helyett a lakosok távoli pusztákat béreltek. Már a XVIII. század elejéről van adatunk Degy (Dég) prédiumról, amelynek egy részét ekkor a fülei lakosok bérelték. Barnabeis János Félix fehérvári prépost dézsmaszedőt küldött Dégre, hogy a fülei lakosoktól ottani terményeik után is megvegye a dézsmát. A prépost azonban panaszt tett, hogy a füleiek a Veszprém megyei Dég prédiumban vetettek ugyan, de nem adták meg a tizedet, sőt, nem is engedték terményeik közelébe a dézsmaszedőt. A prépost azt is panaszolta, hogy a füleiek Vanossi Lőrinc harmincados utasítására tagadták meg a dézsmafizetést. 5 ' 1 A veszprémi káptalantól Kisbozsok-pusztát bérelték évi 10 forintért.'"''' Kisbozsokot — mint arról a káptalan gazdasági jegyzőkönyvében lévő nyugták tanúskodnak — 1750-ig bérelték a fülei jobbágyok. 55 1767-es adat szerint a későbbi Dég község határában lévő Feketepusztát (jelenleg Mátyásdomb, Enying nagyközségi közös tanács társközsége) szintén fülei lakosok bérelték, és mivel terményeiket Fülére kellett szállítaniuk a Dégről és Fekete-pusztáról Fülére vezető utat „mindenkoron takarodó útnak neveztetek." 5 " A továbbiakban tekintsük át a fülei jobbágyok XVIII. századi terheit. 1726-os vármegyei séma szerint a veszprémi káptalan úriszéke 1727. április 17-én döntést hozott a fülei jobbágyok úrbéres szolgáltatásairól/' 7 A jobbágyok úrbéri terheit ekkor még kizárólag az úriszékek és a vármegye intézték, az államhatalom még nem avatkozott bele az úrbéri kérdésekbe. Az 1727-es, valójában urbáriumnak tekinthető döntés 1758-ig volt érvényben, ekkor a fülekiek új urbáriumot kaptak. Az egész helység köteles volt adni évenként Szent Márton-napra 100 forint készpénzt. A helység kocsmája és mészárszéke után ugyancsak Szent Márton-napra 25 Ft-ot volt köteles adni. Minden egész helyes gazda esztendőnként két tyúkot, a zsellér 1 tyúkot adott. Az egész helyesek karácsonyra 1 ludat, a zsellérek pünkösdre 1—1 csirkét adtak. Az egész falu köteles volt Szent Mihály-napra 38 öreg meszely tehénvajat és 500 „tyúknyomat" (tojást) szolgáltatni. Húsvétra esztendőnként 1 borjút és 6 nyulat voltak kötelesek adni. Az egész falu köteles volt Fokszabadi (Siófok) határában 50 öreg mérő őszi vetést az uraság magvával elvetni, tavaszit pedig áz eddig szolgáltatott 40 öreg kila abrak helyett saját magvával akár Fokszabadi, akár Füle
