Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

Várnai Tamás FÜLE Füle Fejér megye egyik legrégibb települése. Jelenleg Székesfehérvár város környékéhez tartozik, mint Polgárai nagyközségi közös tanács társközsége. Összterülete: 3032 ha, lakóinak száma az 1983. január 1-i állapot szerint: 1082 fo.

! Szalagtelkes település Nyugat-Mezőföld északi részén, a község központi belterülete (102 ha) a Kőhegy délnyugati lábánál fekszik, 173 m tengerszint feletti magasságban. Egész területe a szomszédos Polgárdi határához hasonlóan gyengén felboltozódott pannóniai táblarögből és ókori kőzetekből épült hegységmaradványokból áll. Területén, akárcsak Polgárdi határában az ókor végén és a középkorban (földtörténeti korokról van szó) kristályos hegyvonulat volt a felszínen, amely az új harmad időszak végén összetöredezve lesüllyedt, s felszínét üledékes tengeri kőzetek fedték el. A tengerfenék a pliocén végén vált ismételten szárazulattá. Az agyagos, homokos medenceüledékekből álló pannóniai táblarög kiemelkedése idején a felső pliocénben és az alsó pleisztocénben a Keleti-Bakony vidékéhez csatlakozott, s Délkelet felé gyengén lejtősödő felszínét a hegységből leszakadó vizek erodálták. A hosszantartó eróziós periódusokban felszínéről több száz méter vastag üledékes takaró pusztult le. Az üledékes takaró lepusztulásával kapcsolatban exhumálódtak és kerültek a felszínre a község felett dombszerűen felmagasodó ókori rögök is. Az eróziós tevékenységnek a Sárrét új pleisztocén lesüllyedése vetett véget. Erre az időre a község határa völgyelésekkel felárkolt, helyenként kaviccsal fedett letarolt felszínné alakult. Az újpleisztocénban a Sárrét süllyedésével egyidejűleg a letarolt táblarög középső része (Füle—Jenő) közötti vízválasztó hát) összetöredezve gyengén felboltozódott, déli része pedig délkeleti irányba lebillent, A jégkorszak végén a folyóvízi eróziós tevékenységet löszképződés váltotta fel, s az erodált és felárkolt tábla felszínén foltos, rongyos lösztakaró képződött. A löszképződés után a posztglaciálisban és a holocénban a táblarög formálásában a felszínt felületileg leöblítő eróziós folyamatoknak volt a legnagyobb szerepük. A domborzat mai képe sokban hasonlít Polgárdi környékéhez. A kibillent és helyenként lösszel fedett táblarög felszínéből ókori kőzetekből (kvarcfillit, konglomerát, félig kristályos mészkő) állórögök (Kőhegy 228 m, Belátóhegy 241 m) emelkednek ki szigetszerűen és adnak élénkebb