Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

kori parlaglegelőt magasabb osztályba sorolták, és több mint 200 kat. hold legelőt szántóvá változtattak.

220 Feltűnő, hogy főleg a „polgári" földek besorolása és ezzel adója is emelkedett. De ez nem jelentette az adó és a község jövedelmének valóságos emelkedését, mert ugyanekkor konstatálták, hogy — a gazdasági válság kezdetével — a gabona ára mázsánként 30 pengőről 20 pengőre esett, úgyhogy a község kénytelen volt a községi földek kishaszonbérlőinek 20%-os engedményt adni a bérösszegből azzal a kikötéssel, ha azt a kitűzött határidőre megfizetik a bérlők.

230 Ezzel az aggasztó jelenséggel szemben csekélység volt az a „városias" haladás, hogy a község egy budapesti vendéglősnek engedélyt adott strand kialakítására az Űjtón, ahol télen korcsolyapályát is létesíthetett azzal a kikötéssel, hogy az általa építendő szilárd kabinok 15 év múlva a község tulajdonába kerülnek át. Minthogy az Űjtó és környéke a közbirtokosság tulajdona volt, melyet azonban a község saját költségén alakított ligetté, a téli jégtermelést a korcsolyapályának fel nem használt részen fenntartották, de a közbirtokosság földdel való kártalanítását mellőzték.

231 A község fejlesztéséhez szükséges beruházások következtében a község szinte elsüllyedt az adósságokban. A villamosításra felvett 140 ezer pengőn kívül 12 500 pengő adóssága volt az Enyingi Takarékpénztárnál, 10 ezer pengő a Várpalotai Takarékpénztárnál. A megyei háztartási alaphoz való hozzájárulást is csak 7 ezer pengő váltóadósság vállalásával tudta befizetni. A körorvosi lakás átalakításához szükséges 17 ezer pengőre is csak 8 ezer pengő államkölcsönt kapott. Fő gondja volt, hogy ezeket az adósságokat újabb, lehetőleg alacsonyabb kamatot jelentő hitelből tudja fedezni. Pedig a különböző alapokból is vett fel hitelt. Ezért érthető, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a község lakói közmunkaváltságot fizessenek, pedig most már sokkal szívesebben szolgálták volna azt le természetben.

232 De ez a nehéz pénzügyi helyzet, noha állandóan bombázták a községet különböző jóléti intézmények (még csendőrinternátus is alkalmi vagy rendszeres segélyért) nem akadályozta, hogy a tűzvész sújtotta Takácsi község lakosainak 500 P segélyt adjanak.

233 Nagy lépést jelentett a városiasodás, a kulturáltabb közösségi élet felé 1930-ban a községben vízvezeték építésének elhatározása. Persze ez csak úgy volt lehetséges, hogy e célra a népjóléti miniszter 15 ezer pengő államsegélyt adott, azzal a kikötéssel, hogy a község a másik 15 ezer pengő költség viselését vállalja.

234 Ugyanilyen kedvezmények juttatták a község tulajdonában lévő sportpályát szerényebb lelátóhoz. Ennek költségeiből 2 ezer pengőt az Országos Testnevelési Tanács, egyezer pengőt az Enyingi Takarékpénztár, egyezer pengőt pedig — két részletben — a községi képviselőtestület vállalt.

235 E látszólag nem súlyos terhek mégis nyomasztóvá váltak, mert a 140 ezer pengős villamosítási kölcsönt és a körorvosi lakás újjáépítése céljából felvett kölcsönt még mindig nem tudták törleszteni, s csak újabb kisebb kölcsönökkel sikerült azt foltozgatni.

236 Ugyanekkor már a gabonaárak mélyre zuhanása következtében a szerény vagyonú gazdák fizetésképtelenekké váltak, a napszámosok pedig nyomorba kerültek. Inségakció megindítására és népkonyha létesítésére volt szükség. Jellemző a község felekezeti viszonyaira, hogy e két akciót a katolikus missziótársulatra és a református nőegyletre bízták, bár a község is indított gyűjtést, de csak e két társadalmi szerv kooperálásának biztosítására választottak községi bizott-