Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

hogy Bleyer Jakab és Kussbach Ferenc, az MNNE vezetői vették védelmükbe Balassát. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumot felkereső etyekieket Kussbach vezette az ügy kivizsgálásával megbízott államtitkár elé. Közbenjárásuk nem volt eredményes: a vallás- és közoktatásügyi miniszter Balassát a Nógrád-Hont megyei Barna község elemi iskola tanítójává nevezte ki. Czanik István vezető jegyző és Tőke István plébános az események előtt is tárgyalt a r. k. elemi iskola államosításáról. Széchényi főispán azonban a felekezeti iskola államosítását nem tartotta időszerűnek. 1930. december 27-én tartott képviselő-testületi ülésen is megvitatták a r. k. iskola államosításának kérdését. Határozatukban (23 igen szavazat, 2 nem) a gazdasági válság okozta pénzügyi nehézségekre hivatkoztak, mert a felekezeti iskola fenntartására kivetett pótadó jelentős tehernek bizonyult. 1928-ban 50%, 1929-ben 40%, 1930-ban 35% volt az iskolai pótadó. Czanik István véleményét a pénzügyi gondok mellett a felerősödő német nemzetiségi mozgalom is motiválta. A járási főszolgabíróhoz eljuttatott határozatot azzal indokolta, hogy megmentse az iskolát ,,a nemzetiségi agitációtól, melynek — a jelek szerint — nálunk kedvező talaja lesz". Felekezeti és politikai szempontok egyaránt szerepet játszottak az iskola államosításának kérdésében. Kétségkívül jelentősebb a nemzetiségi mozgalom háttérbe szorítása volt. Hogy mégsem következett be az államosítás, azt a kialakult helyzet magyarázza. A közigazgatás vezetői a Ctípusú iskola ügyében nem akarták elmérgesíteni a viszonyt az egyházmegye vezetőivel, s nem akartak olyan helyzetet sem teremteni, amelyet Bleyer és Kussbach téves politikai koncepciójuk igazolására fel tudott volna használni: nevezetesen, hogy a német kisebbség hazánkban üldözött nemzetiség. A status quo fenntartása bizonyult a legeredményesebb politikai döntésnek, ugyanis a C-típusú felekezeti iskola döntően a magyar nyelv túlsúlyát biztosította. Az etyeki kántortanító-választás eseményei nem maradtak a megye határain belül. Foglalkoztatták a sajtót is, a fővárosi lapok közül a Budapesti Kurir számolt be a történtekről. Nem maradt hatás nélkül a kormányzat esetében sem; foglalkozott az incidenssel a belügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter is. A megye vezetőit pedig arra sarkallta, hogy a német ajkú községekben jelentkező jobboldali mozgalmakat megfékezze, Bleyer Jakab tevékenységét háttérbe szorítsa. A józan, a megfontolt erők kerültek az események után előtérbe, ezt bizonyítja egy — a főispánhoz intézett — magánlevél is. „Én teljes erővel hadakozom Bleyerék ellen, de soha szándékom nem volt, és soha egy szóval sem tévesztem össze Bleyérrel a hazai németségünket, amelynek hitem szerint maga Bleyer a legnagyobb ellensége."

82 Ha azokat az okokat keressük, amelyek a pángermán eszmék helyi térhódításához vezettek, elsődlegesen a világgazdasági válság negatív hatását kell kiemelnünk. Romlott a lakosság szociális helyzete, megnőtt a munkanélküliek száma, megélhetési gondokkal küzdöttek a kisparaszti gazdaságok. Az ellátatlanok száma meghaladta a 600 főt, közülük 277 földmunkás, 105 ipari és kereskedelmi alkalmazott és 220 törpebirtokos. 108 gyermek részére téli ruhára, 60 családnak pedig tüzelőre volt szüksége. Csökkent a mezőgazdasági termelés: 1931-ben búzából 4 q, rozsból 5 q, kukoricából 6,5 q, burgonyából 25 q termett holdanként. Az értékesí-