Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

Igazi nyomorúságot, zsúfoltságot azonban a belső telkek helyzete mutatott. A kimutatás szerint 3—6 között változó pozsonyi mérőre való beitelke van ugyan 10-nek, 2 mérőre való (tehát egy holdnyi) 12-nek, 1 mérőre való 28-nak, de 38-nak csak fél mérőre való (tehát negyedholdnyi), 27nek csak negyed pozsonyi mérőre való (tehát 125 négyszögöl), 28-nak meg csak egy tizenhatod mérőre való (ami számítás szerint 31 négyszögölet tesz ki). Ekkora beltelken istállót, pajtát nem is lehetett elhelyezni. Az úrbéri tabella tehát azt mutatja, hogy zsellér nem volt ugyan ekkor a faluban, de a telkes jobbágyok jelentékeny része is nagyon szűk helyen szorongott, viszont már volt a faluban 9 nagygazda, egy teleknél nagyobb szántófölddel, és ehhez mért nagyságú beltelekkel.'

1 II. József 1784 és 1786 között végrehajtott népszámlálása szerint a falunak 1714 lakosa volt. Ebből 835 nő, 1 pap, 37 nemes, 2 tisztviselő, 200 paraszt, 168 polgár vagy paraszt örököse (a felnőtt, de még nem önállóan gazdálkodó fiúk), 170 zsellér, 31 egyéb és 252 fiúgyermek/'- Nemeseket 1754-ben, az első Veszprém megyei általános nemesi összeíráskor találtak itt, de csak ötöt. Igaz, ezek családfők. Az itt lakó nemesek részben uradalmi tisztviselők, részben szegény nemesek voltak, és többségük jobbágytelken gazdálkodott. A népszámlálás valódi helyzetből indult ki. Ezért az urbáriumban még töredék telkes jobbágyokat, akiknek belső telke nagyon nyomorúságos, már a zsellérek közé sorolta. A helységnek már 1746-ban volt katolikus iskolája 1771-ben a tanítóról, Kálmán Péterről feljegyezték, hogy 25 éve tanított itt. De 1771-ben is csak 20 tanítványa volt, akik valamennyien katolikusok. Ez a tanköteles korú gyermekeknek csak egy csekély töredéke. Az alapvető dolgokat tanítja, hittant, sillabizálva az olvasást, írást. A tanított gyermekek közül mindössze 8-nak szülei fizettek a tanítónak évi fél forintot, ez tehát öszszesen évi 4 Ft-ot tett ki. A tanító az egészen szegény gyermekeket ingyen tanította. A lakosoktól különböző szolgáltatásokért kapott évi 10 Ft-ot, temetésekért, hirdetésekért. Az alapítványból évi 16 forintja volt, és a földesúrtól kapott évente 25 forintot. így a tanító évi összjövedelme kitett 57 forintot.

53 Az uradalom az iskoláról gondoskodott. Ezt mutatja egy keltezetlen, de az 1790-es évekből származó költségvetési terv is, mely szerint iskolát építettek Enyingen, a kőmíves számítása szerint 232 Ft-ért. Ugyanebben a költségvetésben az enyingi ispánlak építése is fel van tüntetve, amely 570 forintba került.

5

'

1 A falunak 1788-ban jegyzője volt. Egy szőlőtelepítési engedélyt Zabári József, mint „nótárius loci" hitelesítette.

05 A Batthyányak majorsági gazdálkodása a 18. század végén, illetve a 19. század első évtizedeiben már szervezettebb volt. 1805-ben az uradalom mezőgazdasági termése 4849 mérő búza, 11 629 mérő rozs, 475 mérő árpa és 1075 mérő zab volt.

0<i Tehát nagyobb részben az állatok számára termelték a takarmányt, és az állatokat vitték piacra. 1800-ban a körmendi inspektor szemlét tartott Enyingen, és ennek alapján részletes utasítást dolgozott ki az ispánok részére, a vetőmag tisztítására, a vetemény számára megfelelő föld kiválasztására stb.

57 A legfontosabb és legprecízebb jelentéseket ezután is az állatállományról készítették. Ezekben évente felsorolták, hány 1, 2, 3, 4, 5 éves tinót, üszőt tartanak, ebből mennyit adtak el, mennyit adtak ki igásmunkára, vagy eladásra, hizlalásra.

58 Hány birkát