Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

A napóleoni háborúk után kibontakozó gazdasági recesszió hatással volt az osztályharc elmélyülésére. Nemcsak gazdasági síkon, hanem a politikai életben is tükröződött a feudalizmus válsága. Harc folyt a szabad bíróválasztásért, az úrbéres földek védelméért, és a katonaállítás ellen is tiltakoztak. 1831. februárjában megtagadták a katonaállítást. Mentler Károly főszolgabíró az újoncozás megkezdése előtt kijelentette: „nem kötelekkel fogdozva kívánják a vitéz hazafiakat a betsület pályájára hurcoltatni, hanem önkényes (önkéntes) vitézi ösztön szerént." Önkéntesek nem jelentkeztek, ezért a katonakötelesek között sorshúzást rendelt el. Mentler a sorshúzást nem tudta megtartani, mert az újoncozó bizottság előtt csak az öregek jelentek meg. Az ifjak elmenekültek a faluból, s többszöri felszólítás ellenére sem jelentek meg a sorshúzáson. Eredménytelen volt a főszolgabíró fellépése is, aki azzal fenyegette meg a katonaköteleseket, hogy nem 10, hanem 18 évi szolgálatra kényszerítik őket. Már Sóskútra távozott a bizottság, amikor az etyekiek jobb belátásra tértek, visszariadtak a megtorlástól, a 18 éves szolgálattól. 1831. márciusában ellenállás nélkül zajlott le a katonaállítás.

34 Félelem, rettegés lett úrrá az év nyarán a községben. Augusztus 10én kitört a kolerajárvány. A hat hétig dühöngő járvány alatt 290-en betegedtek meg. Közülük 80 fő hunyt el. Legtöbb áldozatát a gyermekek és ifjak között szedte: 34-en haltak meg, az idősebbek közül 26 fő, a felnőttek közül pedig 20-an vesztették életüket.

35 A szomorú halál hatással volt a gazdasági munkavégzésre is, a legnagyobb dologidőben tört ki, az aratási és a földművelési munkák elhúzódtak. A földesúrtól független szabad bíróválasztásért indított mozgalom a közösség érdekeinek védelmével függött össze, az úrbéres földek és a közösen használt legelő elkülönítése a sérelmek sorát hozta felszínre, pontosabban: az úrbéres jobbágyok egységesen léptek fel a használatukban levő földek védelme érdekében, nem fogadták el a rossz minőségű szántókat és a felajánlott legelőterületet sem. Ezen állásfoglalásban egyszerre volt jelen az urbáriumhoz való ragaszkodás és az ott megfogalmazott merev sémák szétzúzásának igénye. Erre az adott okot, hogy Etyeken elterjedt a bérleti rendszer, úrbéresek és zsellérek egyaránt jelentős mennyiségű földet béreltek az uradalomtól. A majorsági birtoktestből a jobbágyok használatában 1117 hold föld volt, míg az uradalom tényleges művelése alatt 1303 hold. Úrbéresek és zsellérek 916 hold szántót, 161 hold kukoricaföldet, 24 hold kenderest és 16 hold káposztást béreltek. Ezen földeket az úrbéri állományhoz tartozónak tudták. Különösen a jobbágyok részéről volt tapasztalható erős ellenállás. Etyeken nem a telkek elaprózódása, fokozatos csökkenése bizonyította a pauperizálódást, hanem a zsellércsaládok számának gyarapodása. Ugyanis az uradalom a 6/8 és 3/8 telkek további feldarabolását nem engedélyezte, s 1836-ban 59 család rendelkezett 3/8, 62 család pedig 6/8 telki állománnyal. Másfél emberöltő alatt 97-ről 121 főre emelkedett a telkesek száma, s ennek arányában, 12,5%-kal nőtt a telki állomány is. A paraszti társadalomban tehát erősen gazdasági indítékú védelmet biztosított a székesfehérvári káptalan az úrbéres státusznak, egyrészt nem engedélyezte jobbágy háztartáson belül a használt földek növelését, másrészt nem engedélyezte a 3/8 teleknél kisebb telkek létrehozá-