Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

sát sem. Részben ennek lett következménye a zsellérek számának nagyarányú növekedése. 1836-ban 175 házas zsellér lakta Etyeket, amíg 1768ban 1 házas és 3 hazátlan zsellér élt a faluban.

36 Jelentős munkaerőfelesleg halmozódott fel főképp a zsellérek részéről, de szabad munkaerővel rendelkeztek a tehetősebb úrbéresek is, és az évtizedek alatt egyre növekvő munkaerőfelesleget az uradalom csak úgy tudta lekötni, helyben megtartani, hogy majorsági birtokainak közel 40%át bérbe adta. Sajátos viszonyok alakultak ki, a telki állomány további növelésének egyetlen lehetősége a bérelt földek úrbéri voltának elismertetéséért indított mozgalom bizonyult. Ezen kérdésben egységesen léptek fel az úrbéresek és a zsellérek, az utóbbiak pedig egyben úrbéres státuszuk jogi elismerésééért is küzdöttek. A megművelt terület megoszlása az 1836. évi felmérés alapján

37 Hold Négyszögöl Űrbéres birtok 2182 66 Katolikus templom birtoka 20 08 Katolikus plébánia birtoka 95 296 Katolikus iskolamester birtoka 16 980 Sekrestyés birtoka 6 514 Falu birtoka 52 248 Jegyző birtoka 19 263 Református lelkész birtoka 21 17 Uradalmi birtok 2420 816 Szőlők 266 999 Legelők 1142 892 Zsellérek belső telke 44 708 összesen 6288 867 (1 hold 1200 G-öl) Igen feszült hangulatban került sor a bíró választásra. 1836 novemberében a falu jelentős része nem fogadta el az uradalom jelöltjeit, köztük Teller Györgyöt sem. Szabad, az uradalomtól független bíróválasztásért szálltak síkra, úgy vélték, az általuk választott bíró a földek és legelők elkülönítésében a község érdekeit képviselve szembeszáll az uradalommal. Rack Antal megválasztása érdekében indítottak mozgalmat. Treuer János a bírói pálcát átadta Racknak, s kijelentette: „Te vagy a bíró, el ne hagyj bennünket, mi sem hagyunk el!"

38 Az etyekiek zendülését a vármegye elfojtotta, s 26 lakost állítottak törvényszék elé. A szabad bíróválasztásért indított mozgalom nyitánya volt a több éven át tartó úrbérrendezési pernek, amely elsősorban a jobbágyok ellenállása miatt a polgári forradalom kirobbanásáig sem fejeződött be. Annak ellenére sem, hogy az uradalom körültekintően járt el az úrbéres földek elkülönítésének kérdésében, az 1836. évi állapotot s nem az 1768. évit vette alapul. Ezzel szemben a közösen használt legelő elkülönítésének ügye ütköztette az érdekeket, nevezetesen az uradalom és a jobbágyok, valamint a zsellérek eltérő törekvései konfrontálódtak. A székesfehérvári káptalan egy egész telek után 4 hold legelőt akart kiadni, míg a jobbágyok 12 hold legelőilletőséget követeltek. A zsellérek legelőilletőségüket el akarták különíteni az úrbéresektől, sőt, háztartásonként elkülönítve kérték a felmérést. Törekvésük mögött az húzódott meg, hogy minél előbb feltörhessék és szántóként művelhessék földjeiket. Nyomorú-