Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
A rendelet végrehajtásának időpontjában — 1768. április 12-én — a jobbágycsaládok száma: 97, 6/8 telki állománnyal 51, 3/8 telekkel 46 család rendelkezett. 1 zsellér és 3 háznélküli zsellér lakott a faluban. Az úrbéres birtok területe: belsőleg (kert) 25 hold 150 négyszögöl, 2072 hold szántó és 148 szekér szénát termő rét. 3516 nap marhás-, vagy helyette 7032 nap gyalogrobotot kellett teljesíteni. Évente 97 Ft-ot, 330 font fonást, 110 kappant, 110 csirkét és 511 tojást adtak az uradalomnak. A közös legelő területének nagy részét az uradalom használta, ezért a fejősjószág száma fokozatosan csökkent. Ezzel magyarázható, hogy éves szolgáltatásaik között a kifőzött vaj mennyisége nem is szerepelt. Az urbárium felvételekor a községi bíró feladatait Kummer Márton látta el, a törvénybíró tisztségét Kálmán János töltötte be. Három esküdt és két „közember" neve is szerepel az okmányon; esküdtek: Tóth Pál, Droth Ferenc, Hedrich Miklós, közemberek: Windeisen Dávid és Schuller István. (Megjegyzem, hogy az okmányon szereplő helyi tisztviselők egyike sem tudta a nevét aláírni.) Tehát a XVII. század közepén kialakult a helyi közigazgatás szervezete, a község vezető testületében helyet kaptak a magyarok is. Annak ellenére, hogy létszámuk erősen megfogyatkozott, a helyettes bíró (törvénybíró) tisztségét a magyar nemzetiségű Kálmán János töltötte be. Adatok bizonyítják: a község vezető testületében nem szorultak háttérbe a magyarok, az uradalom ügyelt elsősorban arra, hogy német anyanyelvű bíró esetében a helyettes bíró feladatait magyar nemzetiségű lakos lássa el. Figyelemre méltó a családnevek nemzetiség-szempontú vizsgálata is. Ennek alapján a magyar etnikum számát 140—150 főre becsüljük, míg a német anyanyelvű lakosság száma 630—640 lehetett. A leggyakrabban előforduló német családnevek: Windeisen, Kummer, Rack, Teller, héber, König. Magyar részről legnépesebb a négy alkalommal szereplő Szabó és a kétszer előforduló Papp család. 20 Etyek község történetében a XVIIII. század közepe az allodiális gazdálkodás megszilárdulásának időszaka is. 1745-ben csupán 75 holdon folytatott majorsági gazdálkodást az uradalom, ez a terület lényegesen nem növekedett: 1770-ben a szántóföld elérte a 90 holdat. Búzát és árpát 60 holdon vetettek, míg 30 holdat a mindenkori uradalmi ispán használt. A majorsághoz tartozott a szántókon kívül 13 szekérre való rét és 10 kapás szőlő. A földművelésnél lényegesen jelentősebb volt az uradalom állattartása. A közös legelőn 1700 juhot tartottak. Felépült az uradalmi épület és a juhakol. Az uradalmi épület egyben az ispán lakóháza is volt. 2/ A közös legelőt elárasztó birkanyáj a paraszti állattartás megerősödését veszélyeztette. Utaltunk arra, hogy a legelő csak az igásállatok eltartására bizonyult elegendőnek. Ily módon állandósult a feszültség az uradalom és a jobbágyok között az állattartás kérdésében. Jóllehet az uradalom bevételének csupán 11%-a származott a juhtartásból, mégis biztosan értékesíthető termékekre tett szert. Nevezetesen: húsra, sajtra és gyapjúra. Az utóbbit az ausztriai textilmanufaktúrák vásárolták fel, míg az előbbiek a komáromi piacon találtak vevőre.
