Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
Nem változott — legalábbis lényegesen — a majorsági gazdálkodás azt követően sem, hogy az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend birtokait a Magyar Kamara adminisztrálta. 1777. február 17-én pedig a restaurált Székesfehérvári Káptalan lett a falu birtokosa. Mária Terézia a hattagú (nagyprépost, olvasókanonok, éneklőkanonok, őrkanonok és két mesterkanonok) káptalannak adományozta középkori birtokaik közül: Etyek, Gyúró, Pákozd, Sóskút és Sukoró falvakat. Nem változtatott a fennálló helyzeten a káptalan sem: az allodiális szántót három nyomásban műveltették, s a búza, árpa mellett megkezdődött a kukorica termelése is. Ugyancsak változatlan maradt az uradalmi szőlőterület, csupán a rét növekedett, amelyen évente 21 szekérrel termett. A majorsági területek megművelésére 242 igás és 526 nap gyalogrobotot használtak fel. Egy évtized alatt (1768—1778) tovább nőtt a jobbágycsaládok száma. 124 szabadköltözésű jobbágy közül 61-en már féltelket, 63-an negyedtelket használtak. 1956 hold és 300 négyszögöl szántót műveltek, a használatukban levő réten évente 182 kocsi szénát kaszáltak, szőlőterületük meghaladta a 3130 négyszögölet. Gazdasági erejük egyik fontos mércéje továbbra is az állatállomány maradt: a jobbágygazdaságok állatállománya: 271 ló 71 ökör, 142 tehén, 35 növendékmarha, 52 sertés, 11 méhkas. Megjelentek a jobbágytelken ülő bérlők is: a nyolc bérlő közül egésztelket ketten, fél- és negyedtelket hárman-hárman műveltek. Évente — a teleknagyságtól függően — 22, 14 és 10 Ft-ot fizettek az uradalomnak. Három árendátor csak extravillanumot (külsőség: szántó, rét) féltelket művelt 8 Ft ellenében. 25 családfő pedig csak intravillanummal (belső: kert) rendelkezett, s évente 6 Ft-ot fizetett. Feltételezhetően ezen utóbbi rétegből alakult ki a majorsági cselédség. Tíz év alatt 3-ról 10 főre emelkedett a házas zsellér-családfők száma. 28 1776-ban már 1091 fő lakta a falut. Közel 200 fővel növekedett a lakosság, a népesség számának gyarapodása a természetes szaporodásból és — kisebb mértékben — a belső migrációból táplálkozott. II. József-kori népességösszeírás idején (1784—1787) a lakosság száma: 1298. 29 A lakosság létszámának alakulása: Az oktatásügy területén elsősorban a személyi feltételekben következett be változás, a kántortanító mellett már segédtanító is működött. Az iskola épülete megfelelőnek bizonyult, de a kőből épült, náddal fedett épület bővítését már a századfordulón szorgalmazta a falu. Egyetlen tanteremben folyt az oktatás, amelyet a segédtanító szobájától fallal választottak el. Téli időszakban a szülők szorgalmasan járatták gyermekeiket, a tavaszi, de különösen a nyári munkák megkezdése után szinte elnéptelenedett az is^ kola. Az oktatás hatékonysága rendkívül alacsonynak bizonyult, s ez nemcsak azzal magyarázható, hogy 3—4 hónapra korlátozódott az alapvető ismeretek oktatása, hanem azzal is, hogy egyetlen teremben zsúfolódott össze 200—220 tanuló. 1818-ban a római katolikus iskolaköteles gyermekek Év 1696 1715 1751 1768 1776 1787 Megjegyzés becsült adat becsült adat becsült adat becsült adat Létszám 60— 70 120—130 550—570 770—790 1091 1298
