Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
tal megszervezett szandzsák felállítására 1543-ban kerül sor. A török a meghódított területeken uralmát igen gyorsan kiépítette, az adók behajtása érdekében pedig számba vette a fennhatósága alá került települések lakosságát, meghatározta a fizetendő terménytizedek és adók mennyiségét. A budai szandzsák első összeírására 1546-ban került sor. Etyek falu nem pusztásodott el, 20 házas családfőt és két legényt rögzítettek az adatok, amelyből arra következtethetünk, hogy a település lakossága 100— 120 fő lehetett. Az összeírtak: Etyeki Mihál nős, Garancs Mihál nős, fia Bálind nőtlen, testvére Balázs nőtlen, Garancs Márton nős, Faragó Pétre nős, Szálai Gergel nős, Kis Orbán nős, Kis Bertalan nős, Veres Márton nős, Szálai Miklós nős, Tar Dimitri nős, Nagy János nős, Gál (?) nős, Nagy Mihál nős, Jobbágy Márton nős, Csara Gergel nős, Alberd Borbás nős. Mészáros Mihál nős, Mohácsi Mihál nős, Tar Adorján nős, Bokor István nős. Dzsizje-adót fizettek 8-an. ennek éves összege 400 török akcsét tett ki. A kincstári adót a török földesúri adózás egészítette ki, amelynek öszszege Etyeken 2500 akcsét, azaz 50 magyar forintot tett ki. A török megszállás első évei viszonylag nyugodt termelő munkát tettek lehetővé, nem így az elkövetkezendő évtizedek. Ennek első jelét az 1559. évi adóösszeírás mutatja. Közel másfél évtized alatt csökkent az adófizetők száma: 15 házas családfő meghalt, 3 családfő megszökött, 1 pedig eltűnt Etyekről. A belső migráció felgyorsult a XVI. század közepén, s ez a folyamat nemcsak a település elhagyásában nyilvánult meg, hanem a betelepedésben is. Etyekre költözött Százhalom (Százhalombatta) faluból Dékán Simon és fia Antal, Nagybáté faluból (a falu elpusztult település az 1559. évi összeírás bejegyzése szerint Bot-puszta közelében feküdt) Kecső Kálmán nős, Csikós István nős, Csikós Imre nős, Csikós Pál nős. Az összeírás időpontjában Bián tartózkodott Halász Balázs, az etyekiek küldönce. Változás következett be a török földesúr személyében is. 1546-ban a budai vilajet mirmiránjának hász-birtokához tartozott, 1559-ben Szülejmánnak, Kászim pasa emberének ziámetbirtoka. 6 A falu magyar földbirtokosa, a székesfehérvári káptalan 1543-ban feloszlott, azonban nem maradt hosszú ideig magyar részről sem földesúr nélkül Etyek lakossága. Miksa császár és király 1569-ben Jakusith Ferenc győri vicekapitánynak — hű szolgálataiért — 2000 rajnai forint kifizetését rendelte el. 1580. szeptemberéig a magyar kamara 1000 forintot ki is fizetett. Ernő főherceg a hátralék biztosítására Pákozd, Sukoró, Sóskút és Etyek falvakat Jakusith örököseinek hat évre zálogba adta, azzal a megszorítással, hogy a hat év elteltével, amennyiben a magyar kamara a hátralékot kifizeti, az örökösök kötelesek lesznek a falvakat visszaadni. Azonban a tartozás kifizetésére hat év elteltével sem került sor, ezért arra kényszerült II. Rudolf, hogy 1587. január 19-én Jakusith Ferenc fiait, Imrét és Andrást birtokukban megerősítse, az említett falvakat mindaddig zavartalanul birtokolhatták, míg az uralkodó vagy utódai a tartozást viszsza nem fizették. 7 Etyek lakói is megismerkedtek a kétfelé adózás gyötrelmeivel, mégsem az adók elviselhetetlen volta okozta a XVI—XVII. század fordulóján a falu elnéptelenedését, hanem az 1593-ban kirobbant tizenöt éves háború. Jakusith András az etyeki jobbágyokat királysági területre költöztette át. 8 Ezzel az akcióval a lakosság jelentős részének életét, a falu állatállományát
