Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

ugyan sikerült a török pusztításától megmenteni, de a lakatlanná vált települést a portyázó török hadak felégették. A tizenöt éves háború a lakosság, a falvak pusztulása szempontjából bizonyult negatívnak. A magyar királyság területére menekült etyeki lakosok sem tértek azonnal vissza. Pontosabban egy jelentős részük a biztonságot nyújtó vidéken maradt. A XVII. század első felében a helységet Komárom megyéből igazgatták. Komárom megye dicális összeírásában 1638-tól rendszeresen felvették Etyek adatait is: 1638-ban 1 porta, 1648-ban 4 és fél porta, 1650-ben 3 porta szerepel.

9 Az idézett dicális összeírások alapján Etyek feltehetően az 1620-as évek második felében települt újra. A porták számának alakulása elsősorban nem a lakosság létszámára, hanem az igásállatok számára utal, tekintettel arra, hogy az adóalap — egy porta — az egyes háztartások igásállat-létszámától függött. Az 1630-as évek második felében megkezdődött újratelepülés már nem a Jakusith család tevékenységéhez kapcsolódik. Jakusith György szerémi püspök, a pozsonyi káptalan nagyprépostja 1637. április 3-án engedményező okiratot adott ki, melyben arról szólt, hogy néhai nagyapja, Jakusith Ferenc, nemcsak szolgálataiért, melyeket a győri vár helyettes kapitányaként teljesített az országnak és az uralkodónak, de azért is, mert a királyi kincstár helyett 2000 rajnai forintot a halaszthatatlan kiadások biztosítására kifizetett saját vagyonából, megkapta a székesfehérvári káptalan, a székesfehérvári prépost és éneklő kanonok javait (Pákozd, Sukorő, Gyúró, Sóskút és Etyek helységeket). Ezen javakat a nyilatkozatot tevő püspök a római katolikus vallás ügyének szolgálata érdekében átadta a jezsuita rend komáromi rezidenciájának. Egyben biztosította az új birtokost, hogy Imre és János nevű fivérei és azok leszármazol nem háborgatják a ,,békés és biztonságos" haszonélvezetben. Ugyanezen évben járult hozzá az adományozáshoz Lippai György veszprémi püspök, aki a hozzájárulást mint a székesfehérvári joghatóságot gyakorló főpásztor adta meg. A veszprémi püspök a kánon jogban biztosított jogait érvényesítve járult hozzá a komáromi rezidencia fenntartását biztosító átruházáshoz, de csakis azzal a feltétellel, hogy a beleegyezés nem okoz kárt sem neki, sem püspöki székbeli utódainak, s nem jelenti a székesfehérvári káptalan, a káptalan nagyprépostja, illetve éneklő kanonokja tulajdonjogának akár teljes, akár részleges elidegenítését. Lippai kitért arra is: ,,ha egyszer eljön majd az a szerencsésebb idő", hogy a káptalan visszakaphatja javait, akkor a jezsuiták csakis nekik kötelesek visszaadni „minden vonakodás nélkül".

10 A töröknek és a jezsuiták komáromi rendházának egyaránt adózó helység lakossága nehéz körülmények között élt. A jezsuitáknak fizetett évi adójuk: 40 Ft készpénz, 1 vég patyolat vászon, 1 pár karmazsin csizma, 1 pár papucs kapcával együtt. Évente egy sertést vagy helyette 4 Ft-ot adtak. Évi adójuk pénzértéke összesen 64 Ft volt.

11 A XVII. század közepén elfoglalták a szomszédos Bot-pusztát, ennek lett következménye, hogy összeütközésbe kerültek a bicskeiekkel, akik 1652-ben földesuruk, Batthyány Ádám védelmét kérték

12 A török hódoltság kora Fejér megyében a reformáció elterjedésének időszaka, a magyar őslakosság döntő többsége a XVI—XVII. században szakított a római katolikus vallással. Etyek lakossága a kálvinista tanokat fogadta be. Első kálvinista prédikátoruk Udvardi Mátyás volt. 1629-ben Er9* 131