Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

nes államadót fizető községi lakos vagy nagykorú birtokosból. . . hason felerészben pedig a választó közönség választottaiból és azokon kívül még az állásaiknál fogva szavazati joggal bíró elöljárósági tagokból áll.. ,"

96 Amilyen gyorsan ment végbe a forradalmi változás a községben, ugyanolyan ütemben történt meg a fordulat is. A képviselőtestület a megyében elsők között Ercsiben vette át a hatalmat. Lefegyverezték a Vörös Őrséget és helyette polgárőrséget szerveztek. Visszaállították a csendőrséget is. Ezek után a főjegyző levélben sietett a főispánt megnyugtatni: ez ideig sem gyűlésről, sem alakulásról nem hallottunk, és nem tudunk."

07 Erre azonban hamarosan rácáfolt egy másik jelentés, amely a november 23-i helyzetet már így foglalta össze „az Ercsiben sztrájkba lépett gazdasági munkások f. hó 21-én a munkát újból felvették."

98 Annak, hogy az uradalmi cselédek a sztrájk fegyveréhez nyúlni kényszerültek, mélyreható okai voltak. Állandósult a munkanélküliség és a nyomor a községben A cukorgyárban csak 105-en találtak állandó munkát. Később nem sokat változtatott a helyzeten az 1921-ben létesült Uranus műmalom. Csak néhány munkást foglalkoztatott. Alaptőkéjének legnagyobb részét a Wimpffen család biztosította. A malom nem bizonyult jövedelmező vállalkozásnak, úgyhogy pár év múlva az uradalom kifizetődőbbnek látta bérmalomként üzemeltetni ezt a napi 120 mázsa kapacitású hengermalmot. A székesfehérvári katonai körletparancsnokság március havi helyzetjelentése arról számol be, hogy „Több helyen, így Magyaralmáson, Ercsiben mintegy 200 aratómunkás nem jutott munkához. A munkásság az alispánhoz fordult, honnan a minisztériumba utasíttattak kérelmük elintézése céljából".

99 A cukorgyár igazgatójának 1920 tavaszán Körbei Henriket nevezték ki. Jólértesült gyári dolgozók hallottak arról, hogy a szolnoki cukorgyárból úgy zavarták el a munkások a Tanácsköztársaság idején. Tőkés vezetőkre jellemző módon az új igazgató minden téren igyekezett a vezetők, tisztviselők tekintélyét erősíteni. Valóságos kasztrendszert honosított meg. Kétméteres drótkerítéssel választatta el a tisztviselőtelepet a kolóniától. Ugyanakkor tartott a dolgozóktól, s minden lehetőséget igyekezett megragadni arra, hogy velük szembeni lojalitását kifejezésre juttassa. így aztán a cukorgyártelepeik mindent összevetve viszonylagos jólétben polarizálódtak az egyik oldalon, szemben a falu nincstelenjeivel, a cselédháziakkal, a nagy nyomorban élő tótlikiakkal. Sokan tengették életüket a Kossuth utca közepén volt szegényházban, de szép számmal voltak, akik házról-házra jártak, a koldusok. Az uradalom állandó fizetésképtelenséggel küszködött, a cselédek rendszertelenül, késedelmesen kapták meg egyre csökkenő járandóságaikat. Amikor azért jelentkeztek az irodán, egyre csak azt a választ kapták „nincs pénz a bankban." Az adott helyzetben egyre többen igyekeztek valamiképpen földhöz jutni, hogy családjuk számára a legszükségesebb zöldségféléket és gyümölcsöt megtermelhessék. Házhelyigénylő akcióba kezdtek, és 3338-an kérelemmel fordultak az uradalomhoz. Gróf Wimpffen Szigfrid, aki korábban mereven elzárkózott az ilyen kérések teljesítésétől, jobbnak látta engedni. Az igénylőknek ház-