Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

mét fellendült a juhászat és a sertéstenyésztés. Á mangalicaállományt csökkentve, a piacon keresettebb, jobban értékesíthető yorkshire hússertések tenyésztésére álltak át az uradalom gazdaságaiban. A kedvező körülmények, az újból jövedelmezővé vált gazdálkodás azt eredményezték, hogy gróf Wimpffen Szigfrid ismét felkerülhetett a virilisták jegyzékére, s azon a második helyet foglalhatta el. Némileg javultak a lakosság körülményei is. A községben 1914-ben Hitelszövetkezetet alapítottak. Végképp megszűntek a századeleji sztrájkok, politikai megmozdulások. Az országgyűlési képviselőválasztások nagy korteshadjárattal, de minden zavaró körülménytől mentesen zajlottak le. Szerepet játszott ebben, hogy csendőrörs létesült a községben. Főrendiházi tag Ercsiből nem került ki. Adonyból igen, gróf Zichy Nándor személyében.

70 Az 1914. május 14-re kitűzött országgyűlési képviselőválasztások adatai kifejezik azt az elnyomást és jogfosztottságot, melyben a lakosság élni kényszerült. Ercsi Ráckeresztúrral az 5. sz. választókerületet alkotta. Rendkívül alacsony volt a választó jogosultak száma. Ercsiben 557, Ráckeresztúron 160, összesen 717 személy neve szerepelt a választói névjegyzéken. Ugyanakkor a két község lakossága együttesen meghaladta a kilencezret. A nagykorúnak számító lakosság alig több, mint 8%-a járulhatott csak az urnák elé. Mindezt azonban megakadályozta az, hogy kitört az első világháború, és a választások megtartására már nem került sor. A trónörökös pár életét követelő merénylet utáni feszült nemzetközi helyzetben a szerbekkel való összeütközés elkerülhetetlennek látszott. A szerbellenes uszító propaganda Ercsiben nem váltott ki különösebb hatást sem a magyar, sem a rác lakosság körében. Az általános mozgósítás 1914. július 26-án történt. A falakon megjelentek a mozgósítási hirdetmények, gyors és szervezett intézkedések nyomán Ercsiből 1100-an vonultak be. Legtöbben Székesfehérvárra, a 17-es, illetve 69-es gyalogsági laktanyákba. Az 1914-től 1918-ig tartó háború rendkívül súlyos anyagi- és emberáldozatokkal járt. Az erőltetett hadi kölcsön jegyzés, az élelmiszerek és közszükségleti cikkek hiánya különösen 1916-tól erősen háborúellenes hangulatot váltott ki. Munkaerő hiányában évről évre nőtt a parlagon heverő terület, és csökkent a termés. Takarmány hiánya miatt az állatállomány rendkívüli mértékben megcsappant. A rekvirálások ellenére állandóan romlott a közellátás, és vált egyre kilátástalanabbá a helyzet. Központi ellátás tárgyává tették a lisztet, hiányzott a boltokból az élelmiszerek egész sora. Az élelmiszerek, ruházati cikkek, különösen a lábbelik ára felszökött. Az általános nyomor elégedetlenséget váltott ki, elsősorban a legszegényebb réteget képező hadiözvegyek és hadiárvák körében. Az előbbiek 80-an, az utóbbiak 40-en voltak. Az ellátatlanok száma éppúgy emelkedett, mint a hősi halottaké. A 203 hősi halott közül 162 volt katholikus. Neveiket két évtizeddel a háború után a templom homlokzatán elhelyezett márvány emléktáblán örökítették meg. A nevek felsorolása gróf Wimpffenn Simonnal kezdődik. A tábla T 99