Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

Az uradalmi gazdálkodás kiépítése Előszálláspusztán Előszállás és a körülötte elterülő hatalmas füves pusztaság (42 ezer magyar hold) 1659-ben a cisztercita apátság kezére került. 1660-ban a rend élére Ujfalusi Márton került, aki a Thury családtól megváltotta a birtokot. Zálogösszegként a zirci apát 8 ezer forintot fizetett ki az örökösöknek. Ekkor még virágzó „három rác falu" volt ezen a területen: Előszállás, Venyim és Karácsony szállás. A falvak azonban a törökellenes felszabadító háborúk idején elpusztultak, délszláv lakosai a keresztény seregek elől elmenekültek. Egy 1685. évi kamarai összeírás Előszállást is pusztahelynek minősítette,

14 ahol nem olyan régen még népes falu volt. A török, de a felszabadító csapatok is feldúlták a néptelen falut, a házakat a föld színével tették egyenlővé.

15 Amikor a vidéket a 17. század végén a kamara emberei bejárták, és a benépesítésre vonatkozó adatokat felvették, a pusztán álló Előszálláson arra nem kaptak feleletet, hogy ki a terület ura? Ez is jelezte, hogy lakói teljesen idegenek, és nincs népességi kontinuitás a faluban. 1700 körül 18 egész telken és 8 féltelken éltek itt parasztok, akik a telek után évi 3 forint censust fizettek, de 20 fertály szőlőföld puszta volt, azaz nem művelték.

16 Ebből arra lehet következtetni, hogy a lakosok Magyarország felső vármegyéiből származhattak ide, ahol a szőlőés gyümölcstermelési kultúrákkal nem foglalkoztak. Ez a lakosság meg kívánt maradni Előszálláson, hiszen 1702-ben már fegyverváltsági adót is kivetettek rájuk. Minden dika

17 után 1 forint adót fizettek, amely Előszálláson 75 forint és 5 dénárt tett ki. Előszállás 1700-ban a sziléziai Henrichauban levő cisztercita apátság tulajdonába került. Ujfalusi Márton utóda, Braun Zsigmond zirci apát a magyarországi ciszterci javakat a császár engedélyével 31 ezer forint kifizetése ellenében eladta, és így Előszállás, a később megszervezett uradalommal együtt 1814-ig volt a henrichaui apátság tulajdonában.

18 A 18. század első évtizedében az egy évtizede Előszállásra települt parasztok a faluból elmenekültek. Ennek oka elsősorban a kuruc—labanc küzdelem volt. A simontornyai és a Tolna megyei rác csapatok zaklatásai, állandó becsapásai Fejér megyébe bizonytalanná tették az életet Előszálláson is. Az apátság elzárkózott újabb telepeseknek birtokára történő szállításáról és több ilyen kísérletet hiúsított meg. A rend a birtokot bérbeadás útján kívánta hasznosítani. Az első bérlők, Fiáth János és Hermán János 1715-ben kezdték meg a gazdálkodást Előszálláson. Az egész uradalomért évente 150 forintot fizettek. 1715-ben az uradalomban még alig van élet: mindössze 8 tehén, 3 ló, 30 körüli sertés található itt, s mintegy 25 pozsonyi mérő nagyságú földet műveltek meg őszi gabonavetés számára. 1718-ban Hermán János meghosszabbítja a bérletet. Ekkor 200 forint és 1 db ló volt az évi bér. 1720-ban Fördös Istvánnal együtt már 300 rajnai forint volt az uradalom bérlete. Ebben az esztendőben a gazdasági fejlődés szép eredményei mutatkoztak, hisz a nagyszámú sertésnyáj mellett 240 szarvasmarha és 74 ménesbeli ló található. Fördös István 1724-től kezdve a legelőgazdálkodás mellett szántóföldi művelésbe is kezdett. Az apát megengedte, hogy az uradalomban Fördös István saját szükségletére szántóföldeket létesítsen, magának házat,