Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

állatai számára istállót építsen. Fördös István majorházát azon a helyen építette fel, ahol évtizedekkel azelőtt egy gazdag rác paraszt földkunyhói és gazdasági épületei állottak. Ez Karácsony szállás falu határában volt. (A rác paraszt egyébként Sismánd faluból származott.) A bérleti szerződés szerint a Fördös által emelt épületek nyolc esztendő múlva, tehát 1732-ben az uradalom tulajdonába kerültek. A 18. század második harmadában az uradalom egész területe már nem került bérletbe. Ezután már csak egyes szállásokat, majorokat hasznosítottak bérlet gyanánt. 1735-ben Előszállásnak egy részét bérelte Koszta János és Forster György. Koszta János a területért 1100 forintot fizetett. A bérlők között találjuk 1726-ban Venyimen a Cziráky grófot. Ezen kívül még a szomszédos és más idegen birtokosok is legelőket vettek bérbe Előszálláson, és ezért az apátság szép summát kapott, mert elég sokan igénybe vették a legelőket. Itt legeltetett Török Ferenc, Huttig János, Báky János, Báky György, Somogyi Ádám és Tertsánszky István. A legelőn tartott állatok száma után kellett az apátságnak bért fizetni. Ez egy darab ló után évente 1 forint, szarvasmarha után pedig 10 garas volt.

19 Későbbi emlékezések szerint a rendi birtok hatalmas területein olyan füves puszták voltak, melyeken teljesen idegen gulyákat láttak. Pásztorok, pusztai emberek mondották el, hogy Előszállás határába, illetve az idetartozó pusztákra még „Sármellékről"

20 is hajtottak gulyákat. A 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben, de leginkább a „kuruc világ és a régebbi pestis utáni időben a legeltetés nem tilalmaztatott". Fördös István bérlőről jegyezték fel, hogy ménesét a csikósok néha még a Dunáig is elhajtották a legeltetés során. Nem csoda, ha a hatalmas birtoktest egyes részeire a szomszédos birtokosok is igényt tartottak. Különösen a Perkátát birtokló győri jezsuita rendház megbízottai, azután Száraz György dunapentelei, Szekeres István sismándi földbirtokos, Farkas András és Lendvai János örökösei Szentivánon, a földvári apátság és Földvár város — az elószállási uradalomhoz tartozó földterületek egy részét a magukénak mondották, és tulajdonosi jogaikat gyakorolták is. Az apátság nevében Regnárd Gergely és Stiff János tiltakoztak a szomszédos földesurak jogtalan földfoglalásai miatt a nádor előtt, aki 1726. július 16-án Fejér vármegyéhez rendeletet intézett, — melyben utasította az alispánt, hogy a tisztviselők közreműködésével jelenjen meg Előszállás, Karácsonyszállás és Venyim falvak határában, s a régi határjeleket vizsgálják felül. Amennyiben a vármegyei hatóság törvénytelenséget találna a határjelek vizsgálata során, tegyen intézkedéseket abban a tekintetben, hogy a régi határok állapota álljon vissza.

21 A rendi gazdálkodás 1715-ben kezdődött. Ebben az évben az állatok itatására tavakat létesítettek, gátakkal völgyeket zártak el, és ezzel elérték, hogy a vízszegény területeken állandósult az itatásra alkalmas víz. A rend hamarosan építkezésekbe fogott. 1721-ben létesítettek Előszálláson egy istállót, az építőanyagot a rend olaszfalui erdejéből sólyi jobbágyok szállították Előszállásra. 1722-ben egy 25 szekér szénát termő rétet hasítottak ki a füves pusztából. 1723-ban rendi tulajdonban 150 szarvasmarha, 59 ló volt. A ménest és a gulyát a rend által felfogadott csikósok és gulyások őrizték. 1724-ben a szántóföldi művelés is megindult. Ekkor két keresztúri gazda 24 ökör vontatta 4 ekével 48 pozsonyi