Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

pedig Diósd névvel neveztetik". Abban igazuk van, hogy az írások, krónikák, oklevelek, a hivatalos iratok már 900 év óta Diósdnak ismerik a települést. Annál megdöbbentők viszont az, hogy saját, közvetlen elődeik történetét sem ismerik. Braun Sebestyénnek illett volna tudnia, hogy 1774-ben, kilencven évvel ezelőtt, amikor csak 12 ház állott Diósdon és azokból kettőben Braunok laktak, ha ezt a nyilván később bevándorolt tanító-jegyző nem is tudta. Figyelemre méltó, hogy az urasági összeírás csupán szőlőműveseket talált. A szőlőhegyen összesen 596 szőlőparcella volt hét dűlőben. A dűlők ekkor még mind német nevűek (Untere Reiche Ried = Alsó Gazdag dűlő, Ober Reiche Ried = Felső Gazdag dűlő, Sidonia Berg = Szidóniahegy, Brandlsutten erste Ried, gondolom, irtványra utalhat, Sonnenberg = Naphegy, Adler Berg = Sashegy, Valburga Berg = talán vársánc hegynek volna fordítható).

101 Diósdpuszta 108 szőlőművelője közül csak 79-nek volt saját szőlőbirtoka. A megyei összeírás szerint Diósdon 318 szőlőbirtokot tartottak nyilván és ezeknek többsége 239 birtok más falubeliek kezében volt. így 10 tárnoki, 4 budai, 6 pesti, 47 érdi, 39 tököli, egy perkátai, 11 tétényi, 26 budaörsi. 85 törökbálinti és egy torbágyi lakosnak volt szőleje Diósdon.

102 Jó hírű volt a diósdi bor és jó feltételei voltak a bortermelésnek. Könnyen és jó, nagy pincéket tudtak kialakítani. A diósdi népnek fő jövedelmi forrása volt a szőlőtermesztés. Egy 1810. évben folytatott per mély betekintést ad arról, hogy milyen központi helyet foglalt életükben a szőlő. Nevezetesen Czach Antal 710 Ft-ért vett egy szőlőt a diósdi hegyen és arra egy kis épületet emelt. Mivel pénze nem volt, erre a műveletre mostohaleányának, Erzsébetnek 1300 Ft-nyi tőkepénzét fordította. Később Czach Antal meghalt és az időközben felserdült Erzsébet férjhez ment Printz Sebestyénhez. Az ifjú férj szerette volna felesége 1300 Ft-nyi tőkepénzét anyósától megszerezni, de ez nem sikerült neki, ezért a szőlőt egyszerűen elfoglalta és 450 Ft-ért eladta Mayer Fülöp érdi szappanosnak. A szőlő már nagyon leromlott állapotban volt és ezért kelt el ilyen olcsón. Az eladáshoz az uradalom is hozzájárult.

103 Az 1828. évi állami adóösszeírás az uradalmi összeírással szemben 153 adózót talált, jobbágy és nemes nem lakott a pusztán. A zsellérek száma 59, a ház nélküli zselléreké 19, ott lakott még három kézműves: egy csizmadia, egy takács és egy szabó. Szántót, rétet nem mutattak ki, ami voltl az uraságé, összesen 244 pozsonyi mérő szőlőt tüntetett fel az öszszeírás. Az urasági és állami összeírásból adódó különbség a szőlőbirtokok különböző jogi állapotára vezethető vissza. Ugyanez az összeírás mindössze 51 házat tüntetett fel, pedig véleményünk szerint ennél több volt a házak száma.

104 Egy másik iratból tudjuk, hogy asztalos is élt a pusztán, aki Óbudán kívánt letelepedni „engedelem nélkül és tartozásainak hátrahagyásával".

105 A század közepe felé, a reformkor derekán az iskolaügy is fejlődött Diósdon. A tanítás ekkor már nemcsak németül, hanem magyarul is folyik, a tanító is beszél már magyarul és 1841-ben egymaga 130 gyermeket oktat, 1846-ban csak 114-et, a nyári hónapokban viszont alig 25 fiú és 30 leány jár az „oskolába".

106 A megyei vizsgálat megállapította, hogy az iskola jó karban van, karbantartásáról a község gondoskodik, a tanító „praeparandiás" bizonyítvánnyal van ellátva, segédtanító nincsen.