Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

A tanítói fizetés készpénzben 108 Ft, továbbá minden házaspártól 30 krajcár, minden szőlősgazdától még mustot is kap. A közoktatás helyzetén nem szabad mosolyognunk. Gondoljunk arra, hogy ennek a szegény községnek, amely lényegében csak puszta, milyen erőfeszítésébe került saját erejéből egy tanítói állást fenntartania. Diósd népének különleges, szerződéses helyzete bizonyos szabadságot jelentett, kis saját tulajdonra támaszkodva vállalhatott mezőgazdasági bérmunkát, ami lényegében szőlőművelés volt, az idegen tulajdonú parcellák megműveléséből állott. A lakosság az úriszék alá tartozott és sokban függött az uradalomtól. Mégis a feudalizmus megszűnése új reményeket fakasztott Diósd népében. + Az 1848-as márciusi események erősen megmozgatták a Buda környéki zsellérközségek lakosait. Az év tavaszán Budafokon is történetesen a nemzetőrség megszervezésével kapcsolatban jelenti Végh Ignác szolgabíró, hogy a zsellérek „beszélgetni kezdtek a szabadságról, miszerint sem a szolgabíró, sem a helybeli bíró és elöljáróság többé nem parancsol".

107 Ezért egyáltalában nem meglepő, hogy a közeli Diósdon, — amely Budafokhoz hasonlóan szintén szőlőművelő zsellérközség — hasonló jelenségek játszódtak le. Itt Roboz Ferenc, a váli járás szolgabírája jelenti a megyének, hogy a zsellérek körében ,,a communizmusi eszmék" terjednek és ezért szigorúan felülvizsgálta a nemzetőrségbe jelentkezettek névsorát. Még így is a környék falvai a következő képet mutatják: Tárnokon 36, Érden 55, Diósdon 40, Bodmérpusztán 11 főt írtak össze. „Sóskúton mindössze 15-en jelentkeztek nemzetőri szolgálatra."

108 A számokat elemezve rögtön megállapítható, hogy a szegényebb zsellérközségek férfiai sokkal nagyobb számban iratkoztak fel nemzetőrnek, mint a jómódú jobbágy községeké. Diósdnak 1848-ban néhány fő híján 600 főnyi lakossága volt, ennek közel 7%-a, a felnőtt 18 éven felüli férfilakosságnak közel 25%-a jelentkezett nemzetőrnek az országos átlagot messze meghaladóan. Diósd népében társadalmi helyzete következtében legerősebben élt a szabadság utáni vágy és az áldozatkészség is. A lakosok nagyon is megértették, hogy mit jelent számukra 1848 még polgárjogi értelemben is.

109 Eddig szokásban volt, a telkek eladásánál a szomszéd elővásárlási joga. Ez érvényesült a szőlők eladásánál is. Történetesen az év őszén Schneider Mátyás diósdpusztai lakos szőlejét testvérének Schneider Józsefnek eladta.

110 Szomszédja, özvegy Schneider Julianna tiltakozott az eladás ellen, hivatkozva a régi szokásjogra. Schneider Mátyás ezért kérte a megye tiszti főügyészét, hogy az özvegyet mozdítsák el követelésétől, mert „a mártziusi napok óta mindenik tulajdonával szabadon rendelkezhetik". A Fejér megyei Bizottmány Győry András szolgabíróra bízza az ügy kivizsgálását, aki Schneider Mátyás kérését teljesítendőnek véli. A szabadságharc leverését követő önkényuralom idején két döntő jelentőségű esemény történt Diósd fejlődésében: az egyik a községi szervezet kialakulása, a másik a földesúri kötelékekből való kiválása. Sajnos, az általunk feltárt források egyértelműen nem igazítanak el bennünket, hanem a meglevő hiányos adatok alapján csak következtetni tu-