Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)
1863 84 1869 85 1895 86 1911 1935 1942 1962 1966 szarvasmarha 200 171 233 277 301 460 304 250 ló 60 102 154 156 157 196 99 99 juh 1800 1600 114 8 3 8 2068 1229 sertés 512 300 894 627 888 1030 1043 992 szamár — 24 30 4 — 1 — — kecske — 28 7 15 9 78 — — baromfi 4680 — 3898 — 6115 — — 9123 méhcsalád 60 41 83 — 300 — — 82 Az 1869. évi 171 szarvasmarhából 137 volt a szürke magyar fajtájú. Ez lassan teljesen eltűnt, helyét a gyengébb igavonó, de jobban tejelő és igényesebb svájci fajták foglalták el. A feudális korban nagyszabású juhászat fokozatosan csökkent, a századforduló után teljesen felhagytak vele, csak a szocialista mezőgazdaság kezdte újra a termelőszövetkezeti gazdálkodásban, de ez nem egészen vált be, majd a felére csökkent. A szarvasmarhatartást a legelő hiánya ellenére egészen 1942-ig fokozatosan emelni tudták. A nagyüzemű szocialista gazdaságban jelentősége csökkent, mert szarvasmarhára, mint igásállatra többé nem volt szükség, csak tejelő teheneket és hízómarhát tartottak. A ló tartást 1895-ig növelni tudták, ezután 4 évtizedes stagnálás következett be, 1942-re ismét erősödött, alkalmasint a katonaság fokozott igényei folytán. A nagyüzemű szocialista gazdálkodásban a lovakat, mint igaerőt jórészben traktorok helyettesítik, de a dombos területen bizonyos számú lóra szükség van, úgyhogy a fele lóállomány egyelőre maradt. A sertéstartás mértéke erősen ingadozott, 1920 után azonban rohamosan nőtt, a II. világháborús károkat aránylag gyorsan és teljesen felszámolták. 1962 után azonban a sertéstartás is csökkent. A baromfitartás szintén ingadozó. 1935 után nő, de nagyüzemi baromfitartást nem folytatnak. Minthogy a rét mennyisége csökkent, és a legelő a polgári korban minimálisra szorult, az állattartást azonban fontosnak tartották, a szántóföldi termelésben is nagy része lett a takarmánytermelésnek. 1863-ban 601 magyar holdon (451 kh) termeltek kenyérgabonát, 447 magyar holdon (333 kh) takarmányt (árpa, zab, tengeri) és 35 magyar holdon burgonyát. A termésátlagok elég alacsonyak voltak, 1863-ban magyar holdanként csak 4—5 q búza és rozs termett, 87 amit nem lehet csodálni, hisz a gazdasági felszerelés is gyarló volt. 1869-ben mindössze 22 vaseke, 34 faeke, 3 fogas és 1 lóerejű cséplőszerkezet volt a faluban. 87 '' 3 Ez később sem nagyon változott, 1901-ben búzából 5,5, rozsból 5, árpából 5, zabból 6 q termett kataszteri holdanként. Igaz, ezt ebben az évben rossz termésnek tekintették, aminek oka a kevés eső volt. 88 Persze, az alacsonyan maradt termésátlagoknak oka az volt, hogy a gazdasági felszerelés sem javult, az egykori közbirtokosok tőkehiánya következtében. Mikor — lényegileg a Horthy-korban — a középbirtokok új kezekbe kerültek, a felszerelést megújították, de akkor az értékesítés vált mind nehezebbé. A földbirtok ugyanis a polgári kor kezdetén kizárólag az egykori közbirtokosok kezén volt. 1863-ban volt 37 birtokos család, közülük a legvagyonosabb 505 magyar holdas, a legszegényebb 3 holdas. Velük szemben 143 család volt birtoktalan. 89 Az 1869. évi precízebb adatok szerint
