Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

1—10 holdas gazdaság volt 22, 10—25 holdas gazdaság volt 10, 25—100 holdas gazdaság volt 17, 100 holdon felüli gazdaság volt 1 Ez 50 gazdaság volna, de 1863 óta alig következett be ekkora változás. Az 5 holdon aluliakat 1863-ban alkalmasint napszámosoknak tekintették, hisz ekkora földből napszámos munka nélkül nem lehetett a dombos területen megélni. A népességstatisztika is 30 birtokost, 155 napszámost, és 59 éves cselédet tüntet fel 1869-ben.

90 Tehát a volt közbirtokosok közül is a szegényebbeket nem birtokosnak, hanem napszámosnak minősítették. A századfordulóig a régi közbirtokosok közül Barcza, Eörsi-Nagy, Erőss, Imrik, Józsa, Móré, Nagy és Szili családoknak sikerült megőrizniük birtokukat vagy legalább annak jelentékeny részét. A közbirtokosok közül mások tönkrementek, és Kern Miksa, Gyöngyföldi Mór, Wolinger Lipót, Beck István lépett a helyükbe. A századforduló után azonban a régi közbirtokosok leszármazói mind tönkrementek, vagy birtokuk parasztbirtokká zsugorodott, de a HortJiy-korban megváltak birtokuktól az új földszerzők is. E tönkrement birtokokból összevásárolt 472 kh-t gr. Pálffy-Daun József, a leánya Simon Ákosné Pálffy-Daun Mária részére, 329 kh-t iraki Illyasevits Miklós, 128 kh-t a hitelező Országos Földhitel Intézet (a Kern és Fuchs birtokokat), 138 kh-t közösen birtokolt az Orsz. Földhitel Intézet, Szadai Ferencné Pongrácz Irénnel, 25 kh-t a Vas megyei Domonkos Zoltán, kinek többi birtokai másutt feküdtek

91 Ezen az 1902 kh-n kívül a község külső határában fennmaradt még 153 kh, mint a közbirtokosság erdeje és legelője, a többi 1376 kh pedig 20 holdon aluli parasztbirtok volt, többnyire egykori zselléreké. A szociális helyzetet és a falubeli épületeket legjobban jellemzi, az 1896. évi kimutatás a katonai beszállásolás lehetőségeiről. Eszerint a falu belterületének 145 házában mindössze 14 megfelelő és 4 szükségszerű tisztiszállást, 40 megfelelő, és 105 szükség esetén igénybe vehető legénységi szálláshelyet, valamint 12 ló számára megfelelő istállót tudtak összeírni. Megfelelő tisztiszobát találtak a régi közbirtokosok és zsellérek közül Eörsi Nagy Antalné, Nagy Dezső, Markó György, Eörsi Nagy László, Eörsi Nagy Lajos, Józsa István, Juhász Móric, Bélley Dánielné, Tóth Antalné és Gáspár Gyula házánál, az új vagyonszerzők közül pedig Dr. Marsovszky Endre, Schlezinger Jakab, és Kern Miksa házánál.

92 Ipara szerény méretű falusi ipar maradt. 1863-ban volt 12 takács, (a házi szövés maradványa), 6 csizmadia, 3 szabó, 1 kovács, 1 molnár, 2 kocsmáros és 3 kereskedő, azaz összesen 27.

93 1869-ben nagyobb üzemként a vízimalmon kívül szárazmalom és kőbánya is volt.

94 1875-re az iparosok skálája kiszélesült, de száma csökkent. A 12 takácsból mindössze 2 maradt, (a gyári vászonnemű elterjedésével), megmaradt a 3 csizmadia, lett 2—2 cipész, szabó, takács, kovács és kocsmáros, 1—1 kőmíves, mé-r