Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)
való áttérés következtében a földnélküliek is mint napszámosok megélhetést találtak, megszűnt az elvándorlás. Az 1890 és 1900 közötti átmeneti (3,7%-os) visszaesés alkalmasint a növekvő fővárosi és fehérvári üzemek elszívó hatásának köszönhető. Mégis 1920-ig a növekedés állandó, bár csekély ütemű, az első világháborús vérveszteség és a születések számának csökkenése ellenére. 1920-tól a lakosság csökken, már nem találják meg a megélhetést a faluban. 1949-től a csökkenés 19%, szinte katasztrofális, ez persze a közeli helységek nagyüzemi fejlődésének és a mezőgazdaság gépesítésének természetes következménye, de aggodalmat kelt a település jövője tekintetében. Fonod részletes statisztikai táblázatban kimutatja ,hogy a természetes szaporodás erősen csökkent, majd megállt, de nem utal arra, hogy így kiszámítható az elvándorlás mértéke is, mely éppen táblázatainak gondos tanulmányozása szerint, 1949—1970ig meghaladja a 200 főt. A gazdálkodásban a polgári korban terjedt a szántőföldes földművelés Az erdőirtás már a feudális korban is nagymértékű volt, és az 1842. évi tagosítás arra mutat, hogy terjedt már akkor is a gabonatermelés, ez azonban a polgári korban igen nagymértékben fokozódott, mert a dualizmus idején az Ausztriával való vámunió következtében Ausztriában minden gabonaféleség eladható volt. Persze ez alatt az akkori nagy Ausztriát értve, melybe beletartozott Szlovénia, Csehország, Morvaország, még Bukovina is. Ezt a termelési módot azonban 1919 után sem tudták felszámolni, pedig akkor a gabonakivitel egyre nehezebbé vált, és ez előbb-utóbb múlhatatlanul magával hozta a tőkeszegény kis-középbirtokosok csődjét. A mezőgazdasági termelési ágak megoszlása így alakult: földadó alá szántó rét legelő erdő szőlő kert nem es1869 81 mh 2044 242 56 722 317 — ? Ugyanez kh-ban 1533 219 41 541 238 — ? 1909 82 2436 98 61 92 39 53 132 kh 1966 83 1484 133 572 179 8 41 60 kh A legelő már az 1842. évi arányosítással minimálisra csökkent, és csak legújabban a szocialista nagyüzemű mezőgazdaság emelte ismét 10szeresére, mert megállapították, hogy a nem éppen elsőrendű talaj és a dombos táj itt alkalmasabb az állattenyésztésre, mint a gabonatermelésre. Az erdőt a polgári korban úgyszólván teljesen elpusztították, a szántóföld növelése érdekében. A szőlőt a századforduló filoxerája tette teljesen tönkre. Egy töredékrészét újjá telepítették, de olyan kicsiny maradt, hogy ennyivel a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban nem volt érdemes bíbelődni^ A polgári korban felénél kisebbre csökkentették a rétet is. A legelő és rét csökkenése természetesen hátrányosan befolyásolta az állattartást is. A községbeli állatállomány 1863 óta így alakult:
