Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

alá tartoznak, ez a lelkész időnként kimegy Csabáira. Előfordult, hogy ott úr vacsorát is osztott. Máskor pedig egy haldoklót látott el (a katolikus tanú szerint meggyóntatta). Egyébként az evangélikusok ünnepeiken az uruknak főleg Pál Jánosnak engedélyével Csizmaáia János házánál szoktak összegyűlni, ö ott Bibliát olvas, könyörgést mond és énekelnek. Ez a Csizmaáia János a tordasi evangélikus lelkész fia. A csabdi reformátusokat Újvári Anárás bicskei református prédikátor gondozza, ö esketi, kereszteli és temeti rendszerint a csabdi luteránusokat is. Temetéskor a könyörgések idején harangozni is szoktak. Két luteránus halottat azonban énekkel és harangszóval a már említett Csizmaáia János temetett, de előfordult, hogy evangélikusok temetését Oroszlányi János végezte. A pestis idején (1739) egy Zááori nevű református lévita (teológiai tanulmányokat kezdett, de be nem végzett férfi) Csabáira, házasodott, azóta is ott lakik, és naponta kétszer, midőn éppen ráér, megkongatja a harangot, melyet a csabdi uraság (alkalmasint Pál Ááám és társai) a pestis idején vásárolt. Könyörgésre a reformátusok és evangélikusok rendszerint Pál Ádám házánál jönnek össze. Ha ebben akadályozva van, pl. éppen vendéget fogad, akkor Barcza Ferenc házánál.

66 Református hitélet tehát volt a faluban, hisz ő vásárolta a harangot is, a haranglábat pedig nyilván közmunkával állították fel. Egyházközséget azonban a kevés lakos számára nem szerveztek. Nincs adatunk arról, mi volt a vizsgálat közvetlen következménye. Ismerve azonban egyrészt Bíró Márton püspök energiáját, másrészt az Explanatio Leopoldina rendelkezéseit, arra kell következtetnünk, hogy a református hitéletet újabb szigorúbb tilalommal akadályozták. Kétkedéssel kell tehát fogadnunk, Kemenczky ugyan azt állítja, hogy ezt követőleg a csabdi reformátusok egy kis, 4x5 öl nagyságú, nádtetejű templomot építettek, de biztos csak az, hogy 1792-ben megújították a templomot, 1820-ban pedig 10 öl hosszúra növelték és zsindellyel fedték. Azt azonban tényként elfogadhatjuk, hogy 1750-től kezdve előfordultak Csabáin végrendeleti juttatások „az eklézsia" javára.

67 Az is kétségtelen, hogy 1783-ban már működött Csabáin a református iskola, a közbirtokosságtól kapott egyszobás házban. Nyilvánvaló túlzás az, hogy ekkor 41 tanulója lett volna, akik közül 16 leány, mert ezt a létszámot a csabdi református iskola még évtizedek múlva sem érte el. Tény azonban, hogy a tanító évi 20 forintot és 15 mérő búzát kapott a közbirtokosságtól

68 A közbirtokosságtól kapta a tanító a házat is, melynek egyetlen szobájában lakott és tanított. 1792-ben kétségtelenül megszervezték a csabdi református egyházközséget, ami az első lépés volt a községgé szervezkedés felé. Ettől kezdve ismerjük a csabdi református lelkészek névsorát is a következőkben: 1792—95 Csontos Sámuel, 1795—1814 Sárkány József, aki innen Ácsára ment papnak, 1814—1824 Horváth István, előbb gyúrói káplán, utóbb etyeki pap, 1824—1830 László György, utóbb Válón lett pap, 1830— 31 Szentkirályi István, aki itt halt meg, 1831— 34 Gachal Benjámin, aki előbb bogárdi káplán, utána tinynyei pap, 1834—37 Péntek Péter, előbb tinnyei káplán, utána bodméri pap,