Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

ták. A hercegfalvi Nemzeti Tanács közbejöttével azonban újabb és újabb engedményekre késztették az uradalmat. November derekán a zirci apát a lakosság, különösen a földmunkások szociális helyzetének javítására 50 ezer koronát juttatott. Ebből a cselédek nem részesedtek, mivel ők az uradalom alkalmazottai voltak. Egyébként a cselédség a novemberi mozgalmak idején is megőrizte nyugalmát, annak ellenére, hogy a szomszédos gazdaságokból idegen cselédek gyakran megfordultak valamelyik pusztán vagy Hercegfalván. Béremelést a téli hónapokban a cselédek csak egyetlen esetben kértek, amikor az egyezség meg is történt velük. A cselédség béremelési követeléseit 1919 január végén két ménesmajori kocsis indította el, akik Székesfehérvárról kapták az instrukciókat. Február elejéig mindketten bejárták a pusztákat, és a cselédség hozzájuk csatlakozott. A gazdatisztek a bérkövetelő mozgalom ellen fellépni nem mertek, de az uradalmi vezetőség sem adott erre utasítást. Bele kellett egyezniök, hogy a cselédség kollektív szerződésben biztosítsa jövedelmét. Gazdasági számítások szerint a gazdasági cselédség és az uradalom közötti kollektív szerződés az uradalom számára újabb másfélmilliós kiadást jelentett. A kollektív szerződésben lefektetett elvek nem elégítették ki a cselédséget, mert az egész megyére érvényes elvek Előszállásra már korábban jórészt teljesedtek. A cselédség a konvenciót továbbra is természetben követelte, de emellett még nagyobb összegű pénzt is kívántak volna. A szerződés megkötésekor vita támadt a cselédek képviselői és az uradalom vezetői között, mert a cselédség két tehén tartását követelte. Az események február közepétől felgyorsultak. Ekkor már az uradalom felosztásáról komolyan tárgyaltak. A földművelésügyi miniszter földreform tervezete szerint az uradalomnak mindössze 400 kat. hold földje maradt volna. Ennek megvalósulása a ciszterci rend megszűnését hozta volna magával. Az uradalmi vezetők intézkedéseket tettek a felosztás utáni életviszonyuk megszervezésére. Előszálláson megjelentek a földbirtokpolitikai megbízottak, akik március 18-án megkezdték a bérletföldek kiosztását. Az egész uradalom területének felparcellázására és végleges juttatására 1919 őszén került volna sor. Az uradalmi vezetők viszont elhatározták, hogy mindaddig Előszálláson maradnak, amíg az utolsó hold földet is ki nem osztották. A földigénylés 1919 márciusában megindult. A földmunkások azonban a kormány elképzeléseit meg akarták szerezni. A földfoglaló mozgalom a földművelésügyi államtitkár tudomására jutott, aki a földreform lefolytatására miniszteri megbízottat küldött Előszállásra. A cselédség a földosztásért nem lelkesedett; tudta, hogy az önálló gazdaság létesítésére feltételekkel nem rendelkezett. Ugyanakkor a herczegfaíviak, a szőlőhegyek lakói, a napszámosok teljes létszámmal csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Az uradalmi vezetők ezt a tömegmozgalmat teljesen érthetőnek tartották, mert ezek az emberek a földszerzéstől mindig el voltak zárva. A földkövetelés teljesítése esetén az uradalom területének 50%-át elveszítette volna. Egyelőre azonban három és fél ezer hold földet adtak nekik kisbérletként és 300 hold legelőt. A márciusi változások az uradalmi termelés folyamatosságát biztosították. A proletárdiktatúra létrejöttéről Herczegfalváról kaptak értesítést az elószállási lakosok. Innen március 25-én négy fegyveres jelent meg a kastélyban, ahol először a fegyvereket foglalták le, majd az uradalmi pénztárt vették át. A kasszában 36 050 korona volt. A földművelésügyi