Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

mérő tavaszi búzát és árpát vetett el. A gazdálkodás azonban csak az állattartásban volt eredményesebb és számottevőbb. A számadásokból kiderül, hogy a keresztúri gazdák a megművelt földek után tizedet adtak a rendnek. Az állattenyésztésre a ridegmarhatartás volt a jellemző. A szarvasmarhákat szárnyékokban teleltették és csak a növendék állatokat tartották istállóban. Az elószállási major közelében a 17. század folyamán szőlőskertek voltak. A rend a szőlőt 1728-ban szekszárdi tőkékkel újjátelepítette. Ügy vélték ekkor, hogy a szőlőskert terméséből évente átlag 400 akó bor terem. A telepítés sikeres volt, mert húsz esztendő múltán a szőlőterület mellett további telepítést végeztek. Ezt 1749-ben fejezték csak be, és ezzel a szőlőterület az eredetinek kétszeresére növekedett. Az elószállási szőlők művelése gazdaságosnak bizonyult. 1749-ben például 1000 akó volt itt a bortermelés. így a 18. század hatvanas éveiben újabb telepítések zajlottak le. Nagy területek kerültek ekkor a szomszédos falvakban és az uradalom területén élő lakosság használatába. Előszállás határában 1774-ben 102 kapás szőlő volt. Az uradalom a Székesfehérvár—Földvár útvonalba esett. A földvári átkelőhely az utat forgalmassá tette. Az uradalom felismerte, hogy jövedelmét fokozhatja, ha az út mentén beszálló vendéglőt létesít. 1728-ban a halastó mellett meg is építették a vendéglőt, melyet földváriak évi bér ellenében üzemeltettek. A majort tovább építették, bővítették a gazdasági épületeket. Lényegében a major építése 1770-ig épült ki, ami egyben Előszállás egészét is jelentette. 1783-ban a falu nevezetesebb épületei közé tartozott a templom, a kastély, az udvarház és néhány lakóház. A faluban állt még egy malom a halastó mellett és ezenkívül még egy udvarház. A faluban élő és lakóknak nevezett gazdák, — akikből 1774-ben mindössze 19 család volt, — elég csekély állatállománnyal rendelkeztek. A falusi lakóknak ekkor 22 ökör, 31 tehén, 20 tinó, 8 borjú, 37 ló és 9 sertés volt tulajdonukban. 1723 őszén Niklas Antal perjel rövid magyarországi látogatása idején látogatást tett Előszálláson is. Ekkor még a rendnek semmiféle épülete sem volt itt. A perjel ezért három napon át a bérlőnek, Fördös Istvánnak a házában szállt meg. Hamarosan a rend épített egy lakószobát Előszálláson, ahol az idelátogató rendtagok tartózkodásuk idején lakhattak. Ez a kamrának nevezett helyiség 1729-ig állott fenn, mert ebben az évben egy ember számára kényelmesebb szobát építettek. Ekkor bontották el a bérlő által emelt házat is. Előszálláson a rend a kastélyt 1765-ben építette. A majorság kiépítése a 18. század második felétől tartott. 1724-ben kezdték meg az elószállási majort építeni. Ezt a húszas—harmincas években folytatták. Gazdasági épületek mellett a birtok alkalmazottainak, a pásztoroknak is itt voltak a szállásai. A major gondatlanság következtében 1735. január 16-án leégett. Felépítése azonban a következő években megtörtént, de bővítették is az épületeket. 1743-ban a szálasgabona tárolására létesült csűr, majd az elnyomtatott gabona tárolására magtár. 1746-ban újabb istállót építettek. Ezt 24 öl nagyságú területen emelték, amelyben 80 db szarvasmarhát tudtak elhelyezni. Ujabb magtár építésére 1765-ben került sor, majd 1770—1773-ig a major újabb épületekkel, főleg istállókkal gyarapodott. Előszállás építése tehát fél évszázadon át